Megszületett a döntés, hogy az idén õsszel hárman Brazília déli államába, Rio Grande do Sul-ba (esetleg Uruguay-ba és/vagy Argentínába is) megyünk kaktuszlesre, közös kedvencünk, a Notocactus nemzetség a fõ cél.
A tervezet csapat
Interneten sikerült egy nagyon kedvezményes áron a jegyet megvásárolni, Magyarországról Bécs-Milánó-Sao Paolo-Porto Alegre (Austrian Airlines és TAM légitársaságokkal) útvonalra, a kollegák pedig Frankfurt-Sao Polo-Porto Alegre (Lufthansa és TAM ) járatokra foglaltak helyet.
A brazil nyelv szokásához találtam egy honlapot, ahol a Rio Grande do Sul tartományból sugárzott internetes rádió adásokhallgathatók.
2008. október 1.
Zajlik az élet. Wolfgang elõre nem látható okok miatt nem tud jönni, így kettõre csökkent a résztvevõk száma. Wolfgang tapasztalata nagy vesztesség számunkra, mivel eddig 9-szer járt már Brazíliában, így kitûnõ idegenvezetõ lett volna. Gondként jelentkezett, hogy a visszamondás elég késõn történt meg, így Stanislav repülõjegyének visszajöveti dátumát kellene megváltoztatni (mivel eredetileg õk 6 hetet töltöttek volna kint).
Stanislavval napi kapcsolatban készítjük az útvonalterveket, hogy a négy hét alatt minél többet lehessen látni.
Sikerült kocsit is lefoglalni (azaz a hármunkra foglalt nagyobb autót egy kisebbre cserélni.)
2008. október 15.
Kialakult az útvonalterv. Három hétvégét sikerült helyi kaktuszkedvelõkkel közösre tervezni, így helyi ismeretekkel rendelkezõ barátaink nagyon sokat fognak segíteni.
2008. október 30.
Végre sikerüt egy Internetes kávézót találni, ami normálisan mûködik.
A találkozás a reptéren sikeres volt, ahol feltették a kérdést, hogy pihenni vagy kaktuszlesre szeretnék menni. Természetesen a válasz az volt, hogy kaktuszles legyen.
Porto Alegre mellett a Colonia Itapua-t látogattuk meg, ahol az elsõ élõhelyi kaktusz egy Notocactus arechavaletae var. alacriportanus volt, ami egy épülõ ház szemétként kidobott deszkái közt láttam meg. Ezt követõen azért jöttek számomra a meglepetések, remélem holnapra össze tudok állítani egy összefoglalót, és képekkel kiegészítve felrakni.
2008. november 5.
Santana do Livramento-ba érkeztünk, ahol 3 vagy 4 éjszakát fogunk tölteni. A szálláson van wifi, így ha idõm engedi új élménybeszámolóval gyarapítom az oldalt.
Idõbeosztásunk mondhatni katonásan szoros, reggel felkelé, gyors reggeli és irány a terep(ek). A terepek függvényében eddig jellemzõen csak zuhanyozás, vacsora és a dokumentálása a napnak fér még bele a lefekvés elõtt a programba, így az internetre való elõkészítés nehézkesen megy. Amit bevezettem az útóbbi napokban, hogy az esti dokumentálásnál egybõl igyekszem feldolgozni az adatokat az internetre is, így a KCS lista vége az teljesen naprakész. Remélhetõleg a hiányzó részt is a napokban rendbe tudom tenni.
Eddig sajnos nem volt mindig jó idõnk, sajnos amiatt, mert ép a brazíl barátainkkal történõ hétvégi kiruccanásokkor zuhogott az esõ, de így se hagytuk magunkat. Fotó készül elég,lesz mibõl válogatni.
Eddigi útvonalunk: Porto Alegre - Lajeado - Bage - Pinhero Machado - Acegua - Cacapava - Lavras - Minas do Camaqua - Dom Pedrito - Santana do Livramento. A kocsival már több mint 2600 km-t sikerült megtennünk, ami a jó utaknak köszönhetõen nem egy kis teljesítmény. Az aszfaltos utakkal semmi gond, igaz néha felvetõdik bennem a kérdés, hogy ha itt nincsenek fagyok, akkor mitõl keletkeznek a gödrök, de az utazás szépségét mégis a földútak adják, fõleg naplemente idején nem látni a választási lehetõséget a rossz és rosszabb részek között. A földutakat vagy a víz mossa ki, illetve esõ idején a teherautók nyomják szét, vagy szél sodorja ki az anyagot a helyérõl. Délre illetve keletre haladva az aszfaltos fõútakon sikerüt 120 km-ren 8 szembejövõ autóval találkoznunk, a födutakon negyedóránként ha jön valami, az már nagy átlagnak számít.
Tegnapi böcsesség: Aki nem bírja a meleget, az ne kezdjen kaktuszozni!
Tegnap sikült ismét jó helyekre eljutni, ami az elsõ meglepetés volt számomra, hogy sikerült a Notocactus buiningii-t élõhelyén látnom. Továbbá a Notocactus herteri fa. pseudoherteri volt a nap fénypontja.
Az utazás során egy olyan úton haladtunk, amely követi a Brazil-Uruguay-i határt, kb. 10 km-en sikerült 14 alkalmat megszámolni, hogy illegális határátlépést követtûnk el. Ez a tény ma derült ki, mivel a mai nap Masoler uruguayi település közelére volt tervezve, így a békesség kedvéért teljesen hivatalosak akartunk lenni, így megkerestük a városba az illetékes hivatalt, ahol beutazási engedélyt kérhettünk. Itt jött a meglepetés számunkra, hogy Stanislav 2004-ben járt már Uruguay területén, de elmúlasztotta a kiutazása alkalmával bepecsételtetni távozását, így az illetékesek úgy tekintették, hogy négy évig illegálisan tartózkodott Uruguay területén. kb. 20 $ kifizetése után elintézettnek tekíntették a múltat, így újabb beutazási kérelmet nyújthatott be. Nekem kapásból megadták a beutazási engedélyt, de már tudjuk, hogy pecsét az pecsét, az kell majd kijövetelkor. Számomra furcsa volt, hogy az országúton kb. 10 km után jött a vám, megállítottak, megkérdezték hova megyünk, mondtunk egy települést, és jó út kívánása után folytathattuk utunkat.
Ma a Notocactus herteri egy másik lelõhelyét sikerült felkutatnunk, meredek hegyoldalon közelítettük meg a terepet, sikerrel. Kilométer éhségünket ezt követõen egy másik lelõhelyen élhettük ki, de megérte a fáradságot, mert úgy tûnik sikerült megtalálni a Notocactus bergmannianus-t.
2008. november 8.
A mai napon is sikerült érdekes helyre eljutni, például találtunk sötét tövisû
Notocactus buiningii-t. Amit külön élvezetes volt keresni, mint szénakazalba a tût, az a
Frailea castanea megtalálása volt, de jelentem sikeresen végeztük munkánkat. Egy másik terepen a
Notocactus orthacanthus és a
Notocactus rauschii ejtett ámulatba.
Ugyancsak itt ejtett ámulatba az egyik (a sok közül) rendörség ellenõrzése. Az út mellett álló autóra felfigyeltek, és kezdték keresni az okát miért áll ott. A rendszám alapján felhívták az autókölcsönzõt, aki érdemi infót nem tudott rólunk adni. Mikor megjelentünk következett az igazoltatás, a papírok mind rendben találtattak, mindaddig amig a beutazáskor kapott lapot kérték, ami természetesen a szállódában volt. Ezen is átestünk, mert valamilyen rendszerbõl megtudták, hogy minden OK. Ezt követõen jött a meglepetés, mert egy alapos átvizsgáláson estünk át, ami azt jelentette, hogy mindent - azaz mindent tüzetesen átnéztek. Belekukkantottak a jegyzeteinkbe, de azt is alaposan, majdnemhogy kiolvasták. Néhány zacskóban volt pár mag, amit nem tudtak, hogy mi, természetesen elmagyaráztam (értsd brazil-angol-francia-olasz keveréknyelven történõ kommunikációt) a kaktuszokról szóló elsõ leckét, hogy mi hogy védük az Õ növényeit, hogy az állatok által kirúgott növényeket földbe helyezük és kövekkel körbekerítjük, ... Tájékoztattuk Õket, hogy nagyon jól tudjuk, hogy növényeket nem szabad a természetbõl elhozni, de magokat igen. Több telefon után jött a hivatalos álláspont, hogy magokat se szabad gyûjteni. Mikor mondtam, hogy utazásunk elõtt megérdeklõdtem hivatalos helyeken, hogy magot lehet, növényt nem, a válaszuk az volt, hogy az a rész (az út azon oldala) ahol mi voltunk, az tájvédelmi terület, és emiatt nem szabad. Megkérdeztem, hogy azt én honnan tudjam, válaszuk az volt, hogy itt mindenki tudja. Ezt követõen még egyszer elmagyaráztuk (ha netán kaktuszozni lenne majd egyszer kedvük) hogy a természetben az állatok által kirúgott növényeket hogyan kell megvédeni, az útleveleket és paírjainkat visszakapva búcsúzóúl kértem, hogy készítsünk egy közös képet, de sajnos ez nem jött össze.
2008. november 9.
Ma visszamentünk Uruguayba a
Notocactus bregmanianus lelõhelyére, hogy ismét átfésüljük a terepet, de sajnos sikertelenül. Ami meglepetés volt, hogy sikerült virágzó
Gymnocalycium uruguayense-t találni. Ezt követõen a
Notocactus rutilans lelõhelyére mentünk, ahol szenzációs képeket tuddtunk készíteni a tömérdek mennyiségû növényekrõl, és egyúttal a
Notocactus roseiflorus-t is sikerült megtalálni.
A roseiflorus-ból csak egyetlen egy növényen volt egy virág, de ez is megérintette a szívünket. Uruguay-t elhagyva hivatalosan is bepecsételték eltávozásunkat, így legközelebb :) nem lesz gondunk a beutazással. A továbbiakban nem tudom mikor jutok internet közelébe, de amint lehetõség nyílik rá, újabb infókat teszek fel.
2008. november 10.
Nagy öröm volt a mai nap számunkra. Hivatalosan az a hír járja, hogy a
Notocactus calvescens Brazíliában kipusztult, de nekünk sikerült egy helyen 3 gyönyöürû példányt találnunk. A lelõhelyen még gyönyörû
Gymnocalycium uruguayense-t találtunk. Ma még
Cereus hildemannianus,
Opuntia spec. került lencsevégre (ezeket jellemzõen mindenhol meg lehet találni) illetve újdonság erejével vettünk észre egy
Rhipsalis vagy
Harrisia nemzetséghez tartozó növényt.
Rendõrséggel ismét sikerült kapcsolatba kerülnünk, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy szembõl jövõ kamiont villogó rendõrautó elõzi (a mi sávunkon) így lehúzottunk az útról, erre a kocsi megállt mellettünk, illetve a mög&öttünk jövõ autóból kiugrott egy puskás rendõr. Fegyverek mellett kezdtük el a válaszadást, hogy miért is hatoltunk be, illetve van-e engedélyünk behatolni arra a területre ahol jártunk, mivel ez védett? terület. Egyezkedés után, a papírokat rendbe találták, kértük, hogy ajánljanak egy vendéglõt, és egy fénykép után (ezen sajnos a fegyverek már nem látszanak) érzékeny, kézfogásos búcsút vettünk. Vendéglõt megjárva, visszaúton egy helyen megálltunk a kocsiból madarakat fényképezni, mikor egy rendõrautó vészvillógozva megállt elõttünk, az elõzõ rendõrük közül az egyik, illetve egy másik, és ha jól értelmeztük, a kérésük az volt, hogy a helyi újságíróval vegyük fel a kapcsolatot, hogy a helyi újságban egy cikkben számolhassanak be, hogy milyen távolról és miért jártak erre emberek.
A rendõrségi eseteket taglalva, arra gondoltunk, hogy mindkét alkalommal a határ közelében volt hagyva az autónk a fõúton, így emiatt is lehetett a fokozott ellenõrzés, hogy nem valami csempészéssel kapcsolatos tevékenységet folytatunk-e.
2008. november. 14.
Az utóbbi idõben megint sok szép helyre sikerült eljutni, mint például a Notocactus magnificus lelõhelyére. Sajnos a magas szikla tetején voltak a növények, a szikla alatt pedig kõomlás a "dzsungel" közepén. Sikerült egész a szikla töüvébe jutnunk, nem kis erõfeszítés árán, ahol azt találtuk amire számítottunk, a szikla tetejérõl leesett nagy növényeket. Sajnos a hely inkább növénytemetõnek tûnt, szomorú volt ezt látni, de felfele nézve gyönyörû kép tárult elénk, rengeteg Notocactus magnificus.
Mai nap pedig a képen látható helyen, élvezettel várhattam virágok nyílását, így kihasználva az idõt, igyekeztem elõkészíteni az anyagot, amit a netre töltök.
Ma már a KCS-0331 is regisztrálásra került.
Kádár I. Csaba
Györújbarát, Ungaria
2008. október.
http://cactusbase.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=35
