Kaktuszlesen Braziliában



2008. április 18.

Megszületett a döntés, hogy az idén ősszel hárman Brazília déli államába, Rio Grande do Sul-ba (esetleg Uruguay-ba és/vagy Argentínába is) megyünk kaktuszlesre, közös kedvencünk, a Notocactus nemzetség a fő cél.

A tervezet csapat


2008. június 4.

Az időpontok rögzítésre kerültek, indulás október 20-án

Jelenlegi állás szerint:


Bécs - Milano

Milano - Sao Paolo

Sao Paolo - Porto Alegre


2008.11.18


Porto Alegre - Sao Paolo

Sao Paolo - Milano

Milano - Bécs




2008. június 7.

Interneten sikerült egy nagyon kedvezményes áron a jegyet megvásárolni, Magyarországról Bécs-Milánó-Sao Paolo-Porto Alegre (Austrian Airlines és TAM légitársaságokkal) útvonalra, a kollegák pedig Frankfurt-Sao Polo-Porto Alegre (Lufthansa és TAM ) járatokra foglaltak helyet.

Az én járatom 20-án éjfélkor érkezik Porto Alegre-be, így a kollegákat 14:05-kor kell a reptéren várnom.

2008. augusztus 11.

Az utazási iroda tájékoztat, hogy a TAM a tengerentúli járatot elcsúsztatta, így érkezésem 21-én lesz - Hurrá legalább az utolsó járaton együtt lehetünk már Sao Paolo és Porto Alegre úton.

Időközben a TAM jóvoltából a kollegák járatát is modósították, így ők 19-én indulnak és 20-án érkeznek, tehát ők kell várjanak rám egy napot.

2008. augusztus 18.

ÁNTSZ-nél megkaptam a szükséges oltásokat. Az előírások szerint, Brazíliába (Uruguay és Argentína is) a Hepatitisz A, Hepatitisz B, malária és hastífusz elleni oltás javasolt, a sárgaláz elleni oltás pedig kötelező.

2008. szeptember 4.

A brazil nyelv szokásához találtam egy honlapot, ahol a Rio Grande do Sul tartományból sugárzott internetes rádió adásokhallgathatók.

2008. október 1.

Zajlik az élet. Wolfgang előre nem látható okok miatt nem tud jönni, így kettőre csökkent a résztvevők száma. Wolfgang tapasztalata nagy vesztesség számunkra, mivel eddig 9-szer járt már Brazíliában, így kitűnő idegenvezető lett volna. Gondként jelentkezett, hogy a visszamondás elég későn történt meg, így Stanislav repülőjegyének visszajöveti dátumát kellene megváltoztatni (mivel eredetileg ők 6 hetet töltöttek volna kint).

Stanislavval napi kapcsolatban készítjük az útvonalterveket, hogy a négy hét alatt minél többet lehessen látni.

Sikerült kocsit is lefoglalni (azaz a hármunkra foglalt nagyobb autót egy kisebbre cserélni.)

2008. október 15.

Kialakult az útvonalterv. Három hétvégét sikerült helyi kaktuszkedvelőkkel közösre tervezni, így helyi ismeretekkel rendelkező barátaink nagyon sokat fognak segíteni.




2008. október 30.


Végre sikerüt egy Internetes kávézót találni, ami normálisan működik.

A találkozás a reptéren sikeres volt, ahol feltették a kérdést, hogy pihenni vagy kaktuszlesre szeretnék menni. Természetesen a válasz az volt, hogy kaktuszles legyen.

Porto Alegre mellett a Colonia Itapua-t látogattuk meg, ahol az első élőhelyi kaktusz egy Notocactus arechavaletae var. alacriportanus volt,  ami egy épülő ház szemétként kidobott deszkái közt láttam meg. Ezt követően azért jöttek számomra a meglepetések, remélem holnapra össze tudok állítani egy összefoglalót, és képekkel kiegészítve felrakni.



2008. november 5.

Santana do Livramento-ba érkeztünk, ahol 3 vagy 4 éjszakát fogunk tölteni. A szálláson van wifi, így ha időm engedi új élménybeszámolóval gyarapítom az oldalt.

Időbeosztásunk mondhatni katonásan szoros, reggel felkelé, gyors reggeli és irány a terep(ek). A terepek függvényében eddig jellemzően csak zuhanyozás, vacsora és a dokumentálása a napnak fér még bele a lefekvés előtt a programba, így az internetre való előkészítés nehézkesen megy. Amit bevezettem az útóbbi napokban, hogy az esti dokumentálásnál egyből igyekszem feldolgozni az adatokat az internetre is, így a KCS lista vége az teljesen naprakész. Remélhetőleg a hiányzó részt is a napokban rendbe tudom tenni.

Eddig sajnos nem volt mindig jó időnk, sajnos amiatt, mert ép a brazíl barátainkkal történő hétvégi kiruccanásokkor zuhogott az eső, de így se hagytuk magunkat. Fotó készül elég,lesz miből válogatni.




Eddigi útvonalunk: Porto Alegre - Lajeado - Bage - Pinhero Machado - Acegua - Cacapava - Lavras - Minas do Camaqua - Dom Pedrito - Santana do Livramento. A kocsival már több mint 2600 km-t sikerült megtennünk, ami a jó utaknak köszönhetően nem egy kis teljesítmény. Az aszfaltos utakkal semmi gond, igaz néha felvetődik bennem a kérdés, hogy ha itt nincsenek fagyok, akkor mitől keletkeznek a gödrök, de az utazás szépségét mégis a földútak adják, főleg naplemente idején nem látni a választási lehetőséget a rossz és rosszabb részek között. A földutakat vagy a víz mossa ki, illetve eső idején a teherautók nyomják szét, vagy szél sodorja ki az anyagot a helyéről. Délre illetve keletre haladva az aszfaltos főútakon sikerüt 120 km-ren 8 szembejövő autóval találkoznunk, a födutakon negyedóránként ha jön valami, az már nagy átlagnak számít.

2008. november 6.

Tegnapi böcsesség: Aki nem bírja a meleget, az ne kezdjen kaktuszozni!

Tegnap sikült ismét jó helyekre eljutni, ami az első meglepetés volt számomra, hogy sikerült a Notocactus buiningii-t élőhelyén látnom. Továbbá a Notocactus herteri fa. pseudoherteri volt a nap fénypontja.




Az utazás során egy olyan úton haladtunk, amely követi a Brazil-Uruguay-i határt, kb. 10 km-en sikerült 14 alkalmat megszámolni, hogy illegális határátlépést követtűnk el. Ez a tény ma derült ki, mivel a mai nap Masoler uruguayi település közelére volt tervezve, így a békesség kedvéért teljesen hivatalosak akartunk lenni, így megkerestük a városba az illetékes hivatalt, ahol beutazási engedélyt kérhettünk. Itt jött a meglepetés számunkra, hogy Stanislav 2004-ben járt már Uruguay területén, de elmúlasztotta a kiutazása alkalmával bepecsételtetni távozását, így az illetékesek úgy tekintették, hogy négy évig illegálisan tartózkodott Uruguay területén. kb. 20 $ kifizetése után elintézettnek tekíntették a múltat, így újabb beutazási kérelmet nyújthatott be. Nekem kapásból megadták a beutazási engedélyt, de már tudjuk, hogy pecsét az pecsét, az kell majd kijövetelkor. Számomra furcsa volt, hogy az országúton kb. 10 km után jött a vám, megállítottak, megkérdezték hova megyünk, mondtunk egy települést, és jó út kívánása után folytathattuk utunkat.

Ma a Notocactus herteri egy másik lelőhelyét sikerült felkutatnunk, meredek hegyoldalon közelítettük meg a terepet, sikerrel. Kilométer éhségünket ezt követően egy másik lelőhelyen élhettük ki, de megérte a fáradságot, mert úgy tűnik sikerült megtalálni a Notocactus bergmannianus-t.

2008. november 8.


A mai napon is sikerült érdekes helyre eljutni, például találtunk sötét tövisű Notocactus buiningii-t. Amit külön élvezetes volt keresni, mint szénakazalba a tűt, az a Frailea castanea megtalálása volt, de jelentem sikeresen végeztük munkánkat. Egy másik terepen a Notocactus orthacanthus és a Notocactus rauschii ejtett ámulatba.


Ugyancsak itt ejtett ámulatba az egyik (a sok közül) rendörség ellenőrzése. Az út mellett álló autóra felfigyeltek, és kezdték keresni az okát miért áll ott. A rendszám alapján felhívták az autókölcsönzőt, aki érdemi infót nem tudott rólunk adni. Mikor megjelentünk következett az igazoltatás, a papírok mind rendben találtattak, mindaddig amig a beutazáskor kapott lapot kérték, ami természetesen a szállódában volt. Ezen is átestünk, mert valamilyen rendszerből megtudták, hogy minden OK. Ezt követően jött a meglepetés, mert egy alapos átvizsgáláson estünk át, ami azt jelentette, hogy mindent - azaz mindent tüzetesen átnéztek. Belekukkantottak a jegyzeteinkbe, de azt is alaposan, majdnemhogy kiolvasták. Néhány zacskóban volt pár mag, amit nem tudtak, hogy mi, természetesen elmagyaráztam (értsd brazil-angol-francia-olasz keveréknyelven történő kommunikációt) a kaktuszokról szóló első leckét, hogy mi hogy védük az Ő növényeit, hogy az állatok által kirúgott növényeket földbe helyezük és kövekkel körbekerítjük, ... Tájékoztattuk Őket, hogy nagyon jól tudjuk, hogy növényeket nem szabad a természetből elhozni, de magokat igen. Több telefon után jött a hivatalos álláspont, hogy magokat se szabad gyűjteni. Mikor mondtam, hogy utazásunk előtt megérdeklődtem hivatalos helyeken, hogy magot lehet, növényt nem, a válaszuk az volt, hogy az a rész (az út azon oldala) ahol mi voltunk, az tájvédelmi terület, és emiatt nem szabad. Megkérdeztem, hogy azt én honnan tudjam, válaszuk az volt, hogy itt mindenki tudja. Ezt követően még egyszer elmagyaráztuk (ha netán kaktuszozni lenne majd egyszer kedvük) hogy a természetben az állatok által kirúgott növényeket hogyan kell megvédeni, az útleveleket és paírjainkat visszakapva búcsúzóúl kértem, hogy készítsünk egy közös képet, de sajnos ez nem jött össze.


2008. november 9.

Ma visszamentünk Uruguayba a Notocactus bregmanianus lelőhelyére, hogy ismét átfésüljük a terepet, de sajnos sikertelenül. Ami meglepetés volt, hogy sikerült virágzó Gymnocalycium uruguayense-t találni. Ezt követően a Notocactus rutilans lelőhelyére mentünk, ahol szenzációs képeket tuddtunk készíteni a tömérdek mennyiségű növényekről, és egyúttal a Notocactus roseiflorus-t is sikerült megtalálni.


A roseiflorus-ból csak egyetlen egy növényen volt egy virág, de ez is megérintette a szívünket. Uruguay-t elhagyva hivatalosan is bepecsételték eltávozásunkat, így legközelebb :) nem lesz gondunk a beutazással. A továbbiakban nem tudom mikor jutok internet közelébe, de amint lehetőség nyílik rá, újabb infókat teszek fel.

2008. november 10.

Nagy öröm volt a mai nap számunkra. Hivatalosan az a hír járja, hogy a Notocactus calvescens Brazíliában kipusztult, de nekünk sikerült egy helyen 3 gyönyöürű példányt találnunk. A lelőhelyen még gyönyörű Gymnocalycium uruguayense-t találtunk. Ma még Cereus hildemannianus, Opuntia spec. került lencsevégre (ezeket jellemzően mindenhol meg lehet találni) illetve újdonság erejével vettünk észre egy Rhipsalis vagy Harrisia nemzetséghez tartozó növényt.



Rendőrséggel ismét sikerült kapcsolatba kerülnünk, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy szemből jövő kamiont villogó rendőrautó előzi (a mi sávunkon) így lehúzottunk az útról, erre a kocsi megállt mellettünk, illetve a mög&öttünk jövő autóból kiugrott egy puskás rendőr. Fegyverek mellett kezdtük el a válaszadást, hogy miért is hatoltunk be, illetve van-e engedélyünk behatolni arra a területre ahol jártunk, mivel ez védett? terület. Egyezkedés után, a papírokat rendbe találták, kértük, hogy ajánljanak egy vendéglőt, és egy fénykép után (ezen sajnos a fegyverek már nem látszanak) érzékeny, kézfogásos búcsút vettünk. Vendéglőt megjárva, visszaúton egy helyen megálltunk a kocsiból madarakat fényképezni, mikor egy rendőrautó vészvillógozva megállt előttünk, az előző rendőrük közül az egyik, illetve egy másik, és ha jól értelmeztük, a kérésük az volt, hogy a helyi újságíróval vegyük fel a kapcsolatot, hogy a helyi újságban egy cikkben számolhassanak be, hogy milyen távolról és miért jártak erre emberek.

A rendőrségi eseteket taglalva, arra gondoltunk, hogy mindkét alkalommal a határ közelében volt hagyva az autónk a főúton, így emiatt is lehetett a fokozott ellenőrzés, hogy nem valami csempészéssel kapcsolatos tevékenységet folytatunk-e.

2008. november. 14.

Az utóbbi időben megint sok szép helyre sikerült eljutni, mint például a Notocactus magnificus lelőhelyére. Sajnos a magas szikla tetején voltak a növények, a szikla alatt pedig kőomlás a "dzsungel" közepén. Sikerült egész a szikla töüvébe jutnunk, nem kis erőfeszítés árán, ahol azt találtuk amire számítottunk, a szikla tetejéről leesett nagy növényeket. Sajnos a hely inkább növénytemetőnek tűnt, szomorú volt ezt látni, de felfele nézve gyönyörű kép tárult elénk, rengeteg Notocactus magnificus.




Mai nap pedig a képen látható helyen, élvezettel várhattam virágok nyílását, így kihasználva az időt, igyekeztem előkészíteni az anyagot, amit a netre töltök.

Ma már a KCS-0331 is regisztrálásra került.



Kádár I. Csaba
Györújbarát, Ungaria
2008. október.



http://cactusbase.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=35





Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare
http://www.aztekium.ro

Adresa paginii:
http://www.aztekium.ro/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=77