A kaktuszok ( Cactaceae
) helyét a nõvényvilágban a zárvatermõkön (Angiospermae ) belül a
központi magvúak (Centrospermae) rendjében (másképpen szegfûfélék avagy Caryophyllales
) keresték és fogadták el általánosan (CRONOQUIST 1981, DAHLGREN 1980,
TAKHTAJAN 1980 ). Hasonlóképpen teljesen világos a család felosztása SCHUMANNra
(1899) alapozva a Pereskioideae, Opuntioideae és Cactoideae
alcsaládokra. Ez a három rendszertani egység (taxon) a német kutatoknál
alcsaládként, az angolszász nyelvterületen nemzetségcsoport szinten,
tribus-ként került besorolásra.
A Cactoideae alcsalád felöleli a kb.2000 kaktuszfaj közel
90%-át és emiatt nem csak a legtöbb fajjal bíró, hanem a morfológiailag
legváltozatosabbnak számító alcsaládnak is tekinthetõ. Az egyes nemzetségek
körülhatárolása sokszor alig lehetséges, így összevonó (lumping) vagy
szétforgácsoló (splitting) koncepció szerint dolgozó szerzõknél 84 nemzetség
(HUNT 1967) és kb.230 nemzetség (BACKEBERG 1966) került elismerésre.
A legmodernebb teljes
kaktuszrendszer (BUXBAUM 1974, 3 kiadás) megjelenése óta igen sok
rendszertanilag jelentõs eredmény került nyilvánosságra. A család
virágpor-(pollen) morfológiáját LEUENBERGER (1976) dolgozta fel. GIBSON és
NOBEL (1986) kõrnyezet-élettani adatok mellett közöltek egész sor morfológiai,
anatómiai és kemotaxonómiai adatokat. BARTHLOTT és VOIT (1979) munkásságával
kezdõdõen a magvak elektron-rasztermikroszkopiai vizsgálatai lényeges, új
rendszertani bélyegeket tártak fel. RAUH (1979) által számos élõhelyi adat vált
ismertté, F RITTER dél amerikai gyûjtõtevékenységének az eredményeit négy
kötetben tette közre (1979-1981), számos új fajt irt le.
A kaktuszrendszerek fejlõdésen
mentek át az idõ során, ahogy új ismeretekre tettek szert a szakértõk.
Legismertebb kaktuszrendszerezõk, akik említésre méltóak, kronológiai
sorrendben a következõk: C.von LINNÉ, P. MILLER, A.H. HAWORTH, A.P. CANDOLLE,
J.M.F.von SALM-REIFFER-SCHEID-DYCK, K.M.SCHUMANN, A.BERGER, N.L.BRITTON és
J.N.ROSE, C.BACKEBERG, F.BUXBAUM, D.R.HUNT.
BACKEBERG RENDSZERE. Backeberg (1966) Cactaceae
Család
Alcsalád-Peireskioideae
Nemzetségcsoport- Peireskiae
Nemzetségek: Peireskia,
Rhodocactus
Nemzetségcsoport- Maihuenieae
Nemzetség: Maihuenia
Alcsalád- Opuntioideae
Nemzetségcsoport- Phyllopuntiae
Nemzetségek: Quiabentia, Peireskiopsis
Nemzetségcsoport- Euopuntieae
al-nemzetségcsoport: Cylindropuntiinae
Nemzetségek: Austrocylindropuntia,
Pterocactus, Cylindropuntia, Grusonia, Marenopuntia
al-nemzetségcsoport: Sphaeropuntiinae
Nemzetségek: Tephrocactus,
Maihueniopsis, Corynopuntia, Micropuntia
al-nemzetségcsoport: Platiopuntiinae
Nemzetségek: Brasiliopuntia, Consolea,
Opuntia, Nopalea
Nemzetségcsoport- Pseudopuntieae
Nemzetség: Tacinga
Alcsalád- Cereoideae
Nemzetségcsoport- Hylocereeae
al-nemzetségcsoport: Rhipsalidinae
Nemzetségek: Rhipsalis, Lepismium,
Acanthorhipsalis, Pseudorhipsalis, Hatiora, Erythrorhipsalis, Rhipsalidopsis,
Epiphyllanthus, Pseudozygocactu, Epiphyllopsis, Schlumbergera, Zygocactus
al-nemzetségcsoport: Phyllocactiinae
Nemzetségek: Cryptocereus, Marniera,
Lobeira, Epiphyllum, Eccremocactus, Pseudonopalxochia, Nopalxochia, Chiapasia,
Disocactus, Wittia
al-nemzetségcsoport: Hylocereinae
Nemzetségek: Strophocactus, Deamia,
Werckleocereus, Selenicereus, Mediocactus, Weberocereus, Wilmattea, Hylocereus,
Aporocactus
Nemzetségcsoport- Cereeae
al-nemzetségcsoport: Austrocereinae
Nemzetségek:
Pfeiffera, Mila, Corryocactus, Erdisia, Neoraimondia, Neocardenasia,
Yungasocereus, Lasiocereus, Armatocereus, Calymmanthium, Brachycereus,
Jasminocereus, Stetsonia, Browningia, Gymnocereus, Azureocereus,
Clistanthocereus, Loxanthocereus, Winterocereus, Bolivicereus, Borzicactus,
Seticereus, Akersia, Seticleistocactus, Cleistocactus, Cephalocleistocactus,
Oreocereus, Morawetzia, Denmoza, Arequipa, Submatucana, Matucana,
Samaipaticereus, Philippicereus, Setiechinopsis, Trichocereus, Roseocereus,
Eulychnia, Rauhocereus, Haageocereus, Pygmaeocereus, Weberbauerocereus,
Echinopsis, Leucostele, Helianthocereus, Chamaecereus, Pseudolobivia
al-nemzetségcsoport: Austrocactinae
Nemzetségek: Acantholobivia,
Acanthocalycium, Lobivia, Mediolobivia, Aylostera, Rebutia, Sulcorebutia,
Austrocactus, Pyrrhocactus, Brasilicactus, Parodia, Wigginsia, Eriocactus,
Uebelmannia, Notocactus, Frailea, Blossfeldia, Soehrensia, Oroya,
Gymnocalycium, Brachycalycium, Weingarthia, Neowerdermannia, Rodenthiophila,
Neochilenia, Horridocactus, Delaetia, Reicheocactus, Neoporteria, Eriosyce, Islaya,
Pilocopiapoa, Copiapoa
al-nemzetségcsoport: Boreocereinae
Nemzetségek: Acanthocereus,
Peniocereus, Dendrocereus, Neoabbotia, Leptocereus, Leocereus, Zehntnerella,
Echinocereus, Wilcoxia, Nyctocereus, Eriocereus, Harrisia, Arthrocereus,
Machaerocereus, Heliocereus, Bergerocactus, Rathbunia, Polaskia,
Lemaireocereus, Pachycereus, Heliabravoa, Marshallocereus, Rooksbya,
Ritterocereus, Carnegiea, Neobuxbaumia, Pterocereus, Marginatocereus,
Stenocereus, Isolatocereus, Anisocereus, Escontria, Hertrichocereus,
Mitrocereus, Neodawsonia, Cephalocereus, Backebergia, Haseltonia,
Myrtillocactus, Lophocereus, Brasilicereus, Monvillrea, Cereus, Castellanosia,
Subpilocereus, Pilosocereus, Micranthocereus, Facheiroa, Thrixanthocereus,
Pseudoespostoa, Vatricania, Austrocephalocereus, Neobinghamia, Espostoa.,
Coleocephalocereus, Stephanocereus, Arrojadoa, Melocactus, Discocactus
al-nemzetségcsoport: Boreocactinae
Nemzetségek: Echinocactus,
Homalocephala, Astrophytum, Sclerocactus, Leuchtenbergia, Neogomesia, Ferocactus,
Hamatocactus, Echinofossulocactus, Coloradoa, Thelocactus, Echinomastus,
Utahia, Pediocactus, Gymnocactus, Strombocactus, Obregonia, Toumeya, Navajoa,
Pilocanthus, Turbinicarpus, Aztekium, Lophophora, Epithelantha, Glandulicactus,
Ancistrocactus, Neolloydia, Neobesseya, Escobaria, Lepidocoryphantha,
Coryphantha, Roseocactus, Encephalocarpus, Pelecyphora, Ortegocactus, Solisia,
Ariocarpus, Mammillaria, Porfiria, Krainzia, Phellosperma, Dolichothele,
Bartschella, Mamillopsis, Cochemiea
A
KAKTUSZOK ALKALMAZKODÁSA
A kaktuszfélék családjának
valamennyi tagja az Újvilágban, Amerikában honos, úgy északon mint délen.
Nagyon egyenetlen a növénycsalád megoszlása, Amerikában, egyes területek igen
gazdagok kaktuszokban, máshol pedig hiába keresnénk õket mivel nem
megtalálhatók. Kaktuszokban gazdag területeket találhatunk az USA délnyugati
államaiban (Kalifornia, Utah, Colorado, Nevada, Arizona, New-Mexiko) és déli
államaiban (Texas), valamint Mexikóban, a dél Amerikai államok közül pedig
Chile, Peru, Bolívia, Argentina, Brazilia, Uruguay, Paraguay területein. A
kaktuszok képesek a legkülönbözõbb éghajlati feltételek között élni. Tudjuk azt
hogy a trópusi erdõktõl amelyek nyáron esõs meleg éghajlatúak, és egészen a
magas hegyvidékekig ahol éjszaka a hõmérséklet fagypont alá is süllyedhet,
tehát szinte minden övezetben megtalálhatjuk a kaktuszok különféle fajait.
Az Amerikai kontinens
növényzeti övei közül, illetve zónái közül a következõkben találtak megfelelõ
életteret a kaktuszok.
Trópusi õserdõk -hegyi zóna
-sziklai növényzet
-tengerpartok
Idõszakos trópusi esõk öve
Szubtrópusi öv-szubtrópusi õserdõk
-babérlombú erdõk
-keménylombú erdõk
-száraz területek -sivatagok >
-félsivatagok
Mérsékelt öv
Magas hegyek növénytársulásai
Lörincz István
kertészmérnök
Nagybánya
Imprim
Copyright Asociaia Aztekium Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare Toate drepturile rezervate.
