Mi a kaktusz
Milyenek a kaktuszok?
A kaktuszok elsõ pillantásra, tövises zömök, szÃvós megjelenésük alapján,nem tartoznak a legszebb nõvénylátványosságok közé, mint az orchideák például és mégis mindig nõ a csodálóik tábora, és talán nincs is egy másik olyan növénycsalád, amely a rajongók gyûjtõkedvét Ãgy felkeltené. Csodálatra méltó az átváltozó képességük, ahogyan ezek a tövises, barátságtalan növények egy éjszaka alatt ragyogó virágcsodákká válnak.
A kaktuszok családja, más növénycsaládokkal együtt a szukkulensek, vagyis a pozsgás növények közé tartoznak. Ebbe a fogalomba tartoznak mindazon növények, amelyek testükben, szárukban vagy leveleikben vizet képesek tárolni. Ezt a vizet felhasználják a száraz, csapadék nélküli idõszakokban, alkalmazkodva a környezeti viszonyokhoz. Láthatjuk tehát, hogy a kaktuszok az alkalmazkodás mesterei, testrészeik megváltoztatásával, a száraz, forró sivatagi és sziklás vidékeken is biztosÃtják a fennmaradásukat. Részükre a fennmaradás törvénye az, hogy minél több vizet felvenni és tartalékolni, oly módon, hogy emellett minél kevesebb nedvességet veszÃtsen el a növény, a párologtatás és nagy meleg miatt. Minden fontos testrészük, gyökér, szár és levél a különleges termõhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott. Lenyûgözõ a kaktuszok formagazdagsága, de felépÃtésük alapjában azonos, hasonló.
Gyökérzet
Gyökereik fajokként különbözõek, aszerint, hogy milyen termõhelyi viszonyokhoz alkalmazkodtak.
Karógyökerük azoknak a fajoknak van, amelyek a sziklás vidékeken élnek, vagy amelyek a talajból alig nõnek ki, amelyek kis testükben nagyon kevés vizet tudnak tartalékolni Ãgy a gyökerüket használják erre a célra. Közvetlenül a föld felszÃne alatt elhelyezkedõ, terebélyes gyökerük van az olyan kaktuszoknak amelyek a homokos part menti területeken vagy lapos sivatagokban élnek, Ãgy képesek hogy a rövid ideig tartó záporok vizét is hasznosÃtani. Az epifita és kúszó kaktuszok a rendes gyökereik mellett még léggyökereket is fejlesztenek. Mélyen elterjedõ, erõs gyökereik vannak az oszlopos kaktuszoknak hogy jól rögzÃthessék a talajban.
Szár és levél
Hogy a nap égetõ sugarai következtében ne párologtassanak el sok nedvességet a felületük, a bõrszövet (epidermisz) erõsen megvastagodott. A párologtató nyÃlások, amelyek kis mélyedésekben helyezkednek el, nyitásával illetve zárásával, a hõmérséklettõl függõen, szabályozzák a kaktuszok párologtatását illetve a vÃzveszteségét . A kaktuszok teste, (kladodium) tulajdonképpen olyan mint egy „vÃztároló”. Sokak számára a kaktusz valami „gömbölyût és tüskéset „ jelent, ez esetleg csak a nõvények fiatalkori alakjára lehet igaz. Alakjuk szerint megkülönbõztetûnk: oszlopos, elágazó oszlopos, cserje, gömb, lapÃtott gömb, kúszó és epifita (fán lakó) kaktuszokat. Ezenkivûl néhány faj még viaszos (kék szÃn), pára vagy nemezes bevonattal is védekezik az erõs napsütés ellen. Természetesen nem szabad elfeledkeznünk a sûrû tövisekrõl és egyes fajoknál a szõrökrõl sem, amelyek árnyékolják, védik a nõvényeket. Levele csak egy néhány fajnak van, amelyek is csak a növény fejlõdési idõszakában léteznek, késõbb a szárazabb idõszakban lehullanak.
Tövisek.
Botanikai szempontból a kaktuszoknak tövisei vannak, a rózsáknak pedig tüskéi, igaz hogy a köznyelvben többször használják a „tüskés” kaktusz téves elnevezést, és bizonyára mindenki ismeri a közmondást hogy: nincsen rózsa „tövis” nélkül, amely szintén helytelen. A tövis tehát a kaktusz levele, aminél a lehetõ legkisebbre lecsökkent a felülete, oka, hogy minél kevesebb vizet párologtasson el a nõvény. A levél asszimiláló tevékenységét a szár vette át, ami egyben vÃzraktár is. A töviseseknek szerepük van a növény védelmében az állatokkal szemben, és egyes fajoknál a szaporodásban is, mivel a horgas tövisek beleakadnak az állatok szõrzetébe és Ãgy egy távolabbi helyre is eljutnak. Egyes tövisek a vÃzfelvételre is képesek, fõleg a rajtuk lecsapódó harmatból.
 |
| Areola és tövisek |
A tövisek az areolákon helyezkednek el, elfoglalt helyük szerint megkülönböztetünk közép illetve peremtöviseket (szélsõ tövisek).
Szinte hihetetlen, de szinte minden kaktuszfajnak egyedi, jellegzetes tövisei vannak, amelyek az areolákon elhelyezkedési módjukkal együtt faji megkülönböztetõ, meghatározó bélyeg. Az areola tehát egy tövispárna amelybõl fejlõdnek ki a virágok is és a hajtások, más növényekkel összehasonlÃtva botanikailag, egy rügy. Töviseik nagyon változatosak, szÃnben, hosszúságban, erõsségben, alakban, csak egynéhány fajnál hiányoznak
A virágok
Egyes fajoknál már 2-3 éves korban megjelennek, másoknál azonban csak a megfelelõ nagyság, vagy egy bizonyos kor elérése után. Egyes kaktuszok termesztésben, kultúrában soha vagy csak nagyon ritkán virágoznak (pl. Cephalocereus, Carnegiea, stb.). A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a kaktuszok amelyek egyszer már virágoztak, persze megfelelõ ápolás, gondoskodás mellett, ismét fognak virágozni. Sajnos sok kaktusz virága olyan mint a délibáb, vagyis igen rövid életû, sokszor csak egy napig vagy egy éjszakáig tart, de ennek ellenére lenyûgözõen szép. Legcsodálatra méltóbb az, hogy sokak szerint egy olyan „tövispárna” amilyen egy kaktusz, hogy tud olyan mesés virágokat hozni. A kék szint kivéve, amely genetikai okok miatt hiányzik, a teljes szÃnskálát képviselik. SzÃnpompájuk mellett külön változatosságot mutatnak a virágméreteik szerint, a pár milliméteres törpe virágoktól egészen a 4o cm átmérõjû éjjel nyÃló óriás Selenicereus virágáig.
FelépÃtésileg a virágok nagyon hasónloak, különböznek a külsõ lepellevelek mellett található, pikkelyek, tövisek, haj vagy filc jelenlétében, ami nagyon sokszor meghatározó bélyeg. Egyes kaktuszok a virágzási hajlamukat, egy bizonyos kor illetve fejlettségi fok elérése után, különös módon jelzik, cephaliumot képeznek.
 |
| Cephalium |
Ez egy kompakt, tövises, gyapjas, szõrüstök, a növény virágzási zónája, ezen képzõdnek a virágok. Valódi cephaliummal csak a Melocactus és a Discocactus-fajok rendelkeznek. Gömbölyû testükön, mint egy korona ül a Cephalium. Amikor elkezdõdik a cephalium képzõdése a zöld növénytest befejezi a növekedését, és ezután csak a cephalium növekedik.Pseudocephaliummal, azaz álcephaliummal, az egyes oszlopos fajoknál találkozhatunk. Amikor a nõvények virágzási korba jutnak, a csúcs közelében, féloldalasan elkezd fejlõdni a pseudocephalium, és követi a kaktusz növekedését, vagyis a kaktusszal együtt, hosszanti irányban növekszik tovább. Megfigyelték, hogy általában a pseudocephalium a napos oldalon nõ, de elõfordul hogy átellenesen is, duplán megjelenik.
Terméseik, akár a kaktuszok maguk, igen változatosak, nagyságban, alakban, szÃnben. Sokszor védelmükre szolgáló tövispárnák borÃtják. A kifejlett gömbölyû, tojásdad, vagy bunkó alakú gyümölcsök közül egyesek alig látszanak ki, némelyek a kaktusz testében vannak elrejtve, mások viszont feltûnõek, élénk narancssárga vagy piros szÃnûek, és akár tyúktojás nagyságúra is megnõhetnek. Az ilyenek között sok lédús, húsos, élvezetes Ãzû ,ehetõ gyümölcsöt találunk.
Éréskor felhasadnak oldalt felnyÃlnak, vagy némelyek bogyózártan válnak le a növényrõl. Vannak olyanok is amelyeknél a gyümölcs beszárad, szétesik és Ãgy válnak szabaddá a magok. Egy termés változó számú magot tartalmazhat, egy pár darabtól pár százig is, ezek általában fekete vagy barna szÃnûek, kivétel egyes Mammillaria fajok amelyeknek magja lehet piros szÃnû. Méretük és alakjuk is nagyon különbözõ, a majdnem porszem finomságú Parodia magok méretétõl a 6-8 mm átmérõt is elérõ, lapos Opuntia magok méretéig.
Lörincz István
kertész mérnök
Nagybánya
 Imprimã
Copyright Asociaþia Aztekium Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare Toate drepturile rezervate. Publicat la data de: 2007-11-27 [ Înapoi ] |
