A kaktuszok elentmondásos evolúciója



A kaktuszok elentmondásos evolúciója


A kaktuszok a növényvilág különös és egyedi képviselõi. Testfelépítésük és életmódjuk lehetõvé teszi, hogy a rossz vízgazdálkodású talajokon, s emellett kevesebb csapadékot biztosító éghajlaton éljenek.
Rendszertanilag a Cactaeae család a zárvatermõ, virágos növények rendjéhez tartozik, s három alcsaládra oszlik: Peireskioidae, Opuntioidae és Cereoidae.
Fejlõdéstanilag a Peireskioidae alcsaládot tartják a legõsibb kaktuszoknak, mivel még valódi levelekkel rendelkeznek, ezt az Opuntioidae (Engler) alcsalád követi. Ennek ellentmond a következõ tény:
Az evolúció tanítása szerint az õskorszak kezdetén a Földön csak egyetlen kontinens létezett. Azok a növények, amelyek ebben a korszakban alakultak ki következésképpen minden kontinensen megtalálhatóak (pl. a mohák, zuzmók, moszatok, fenyõfélék stb.) Ezután a kontinens kettészakadt, egy északi és egy déli kontinenst alkotva. Azok a növények, amelyek ebben az idõszakban jelentek meg jelen vannak az északi, illetve a déli kontinensek mindenikén (pl. az orchideák, broméliák délen, az északi féltekén a tölgy,a bükk stb.). Ezután tagolódott tovább a szárazföld, s alakultak ki a kontinensek. Az ebben az idõben kialakult növénycsaládok elterjedésének éles határt szabnak a kontinensek határai.
A kaktuszok családja kizárólag az amerikai kontinensen honos, egyetlen faj kivételével. Elvárnánk, hogy ez a Peireskia legyen, de nem így van. Ez a faj az epiphiton Rhipsalis, amely megtalálható az indiai trópusok erdeitõl, az afrikai trópusi erdõn át a dél amerikai erdõkig. Ez arról tanúskodik, hogy ez a faj az õskontinens szétválása után, a kontinensek végleges tagolódása elõtt alakult ki. Ezzel ellentétben a Peireskioideae alcsalád tagjai csak az amerikai kontinensen honosak, Floridától Argentínáig, tehát sokkal fiatalabb, mint a Rhipsalis. Logikus, hogy nem lehet a kaktuszok legõsibb alcsaládja.
Ez a logikus tény azonban újabb bonyodalmakat szül a kaktuszok törzsfejlõdési elmélete számára.
Szakemberek szerint a tövis átalakult levél. A legõsibb kaktusznak, a Rhipsalis-nak azonban nincs levele, sõt egyetlen epiphiton faj sem rendelkezik csökevényes levélmaradványokkal sem. Areoláikon néhány sörteszerû tüske van jelen, amelyek azonban nem tövisek, sõt, szerkezetileg annyira eltérnek, hogy még kezdetleges töviseknek sem nevezhetõek. Teljességgel hiányzik a podárium. A Rhipsalis mégis közvetlen rokonságban áll a tövisekkel és levéllel rendelkezõ Peireskia-val, amit a virág szerkezete bizonyít: csak nekik vannak szabadszirmú virágaik a kaktuszok családjában, szöveteiknek vízmegtartó tulajdonsága (szukkulenciája) mindkettõnek minimális, ha nem teljességgel hiányzik. Genetikai szerkezetük is hasonlít, habár ez a Rhipsalis és a Cereoideae alcsalád közt több azonosságot mutat. Ezek a tények több kérdést is felvetnek: hogyan alakult ki a Peireskia és az Opuntiá fajok levélzete, ha a legõsibb kaktusz már levéltelen volt? Mire szolgáltak? Ha a Cereus félék a Rhipsalis-ból fejlõdtek ki, ahogy a genetikai hasonlóságból következtetni lehetne, mi alakult át tövissé? Meglehet, hogy a levelek és a tövisek egyidõben fejlõdtek ki a leveles kaktuszokon? A Cereusz féléken pedig csak a tövisek fejlõdtek ki? (Figyelemre méltó, hogy a levelek mellett mindig jelen vannak a teljesen kifejlett tövisek is, de csak levelek tövis nélkül, vagy kezdetleges tövisek, esetleg átmenetek, nincsenek egyetlen kaktuszpéldányon sem). Ezeket a kérdéseket morfofunkcionális szempontból is nehéz megválaszolni, azonban ha genetikailag is meg akarjuk indokolni (ami pedig elkerülhetetlen) a helyzet rendkívül bonyolulttá válik, hisz a levelek, vagy a tövisek megjelenése genetikai információ hozzáadását teszi szükségessé, s ismereteink szerint nem létezik olyan természetes folyamat, amely a genetikai információ gazdagodásához vezetne. Az élõ szervezet képes információt veszíteni, nyerni azonban (a kódolási rendszer bonyolultsága miatt) soha.
A következõ kérdés az lenne, hogyan került fel a Rhipsalis a fára? Van-e erre elfogadható válasz?

Horváth Ildikó

Buzásbesenyö, Románia






Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare
http://www.aztekium.ro

Adresa paginii:
http://www.aztekium.ro/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=142