Kaktuszok és pozsgások

A magvetésről

A kaktusszal foglalkozó ember számára legizgalmasabb tevékenység a magvetés. Sok aprólékos munka, kétség, szorongás előzi meg a parányi növények megjelenését a vetőtalaj felszínén. És ha megjelentek, azért, izgul, hogy meg is maradjanak. Ez gondos tevékenységet igényel. Sokan és sokat írtak már arról, hogy mikor milyen edénybe, milyen talajba és '' hogyan legcélszerűbb’' kaktuszmagot vetni és a vetést kezelni. Kizárólagos módszer nincs. Több módon el lehet érni a kívánt eredményt. Itt néhány szempontra hívom fel a figyelmet, melyek alkalmazásával a magvetés sikeres lehet. Első tanács, hogy a vetést nem érdemes elsietni. A túl korai vetések a kellő napfény és meleg hiánya miatt, számos esetben satnyábbaknak bizonyultak a májusi vetésekkel szemben. Igen fontos a vetéshez használni kívánt minden edény és eszközök gondos letisztitása és fertőtlenítése kívül -belül. A vetéshez többfelé edény alkalmas. A hagyományos -porozusu falu cserép a gyors kiszáradás miatt a legalkatlanabb. A müanyag edény sokkal megfelelöbb. A vetőedény mélysége 6-8 cm körüli legyen. A talaj betöltése előtt ne feledjük a kifolyó nyílás fölé boltozatos helyzetben elhelyezni a türt cserépdarabkákat, mely megakadályozza a kifolyónyilas eltömődését, Ez döntően fontos az öntözővíz zavartalan beáramlása szempontjából. Ezt követően töltjuk be a talajrétegeket. Elsőnek kB 1,5 cm-es vastagságban gondosan tisztára mosott apró kavicsot rakunk az edénybe. Erre ugyancsak gondosan kimosott- éles folyami homokot töltünk kB 1,5-2 cm-es vastagságban. Erre terítjük a vetőréteget melynek összetételét lehetőleg a következők szerint javaslom:40% lomb föld 20% éles homok,15% faszén morzsa 25% tégla zúzalék finomra kiszitált, jól össze keverve. Természetesen más összetéttel is megfelel. Az így elkészített talajra- műanyag vagy üvegcsíkokkal elválasztót rekeszekbe hintjük a magvakat. A vetésről jegyzetet kell készíteni, megjelölve, hogy milyen faj magját hányas rekeszbe vetettük. Ha a vetés elkészült, következik a felszívatásos nedvesítés, Nem öntözés, mert a vetésre nem önthetünk vizet, mivel az vagy beverné a magvakat a talajba és azért nem kelnének ki, vagy szétmosná és így nem kívánatos sűrűsödést és ritkulás keletkeznek, ami a kikelt növények fejlődésére lenne káros. A nedvesítést úgy végezzük, hogy a vetőtálat egy tágasabb 'felszívató’ edénybe vagy tálba helyezzük, melybe előzetesen kevés kavicsot hintünk, nehogy a két edény fenék- felületei túlságosan összezárjanak és így akadályozzák a víz beáramlását a vetőtalajba.
 Az első felszívatás alkalmával célszerű a vízbe acrobat, bravo500, zineb gombaölőszer belekeverése a szokásos árnyban; (én zinebet használok1liter vízbe egy késhegynyit, jól elkeverve.) Ezt a vizet beöntjuk a felszívató edénybe és a vetőtálat addig tartjuk benne, míg a vetési felületen a víz fénye megjelenik, Ekkor kiemeljük, lecsurgatjuk és a talajt világos, de nem napfényes helyre teszuk. A vetés föle egy üveglapot helyezünk úgy, hogy a szélőzes biztosítva legyen. Üveglap helyet természetesen fólia is alkalmazható, de az üveglapról vagy fóliáról a keletkező párat rendszeresen le kell törölni, külömben a rácseppenő víz a parányi növényeket elrothasztaná. Arra nagyon ügyeljünk, hogy a vetésnek egyetlenegyszer sem szabad kiszáradni. Tehát az újabb felszivatást kellő időben kell elvégezni. kB 1 hónap után az üveglap eltávolítható és célszerű a vetést olyan helyen tartani, ahol a reggeli és délutáni napsütés éri. Csupán a dél körüli, erős, perzselő napfénytől kell védeni. A magvetés tápsós öntözést nem igényel. Azzal inkább csak kárt tehetünk, mert a kicsi növények felfúvódnak, elvesztenék egésszéges, erős félépítésüket. Várjunk a tápozással legalább 6 hetet. A kis növények szétültetése, pikírozása sem sürgős feladat. Nyugodtan elhagyható a következő évre. Addig sem a talaj kimerülése, sem a sűrű összenövés nem veszélyezteti fejlődésüket. Remélem, hogy fenti tanácsokkal hozájárultam ahhoz hogy főként először vető kedves gyűjtők sikeresen vessenek és neveljenek kaktuszokat