Kaktuszok és pozsgások

Eceheveriák

Az Ecehveriák a szukkulens növények egyik legszebb, legelterjedtebb nemzetiséget alkotják és egyre inkább meghódítják a kaktusz és pozsgásgyüjtőket, sőt a nagyközönséget is. Ezen nem is kell csodálkoznunk, hiszen mutatós küllemük, változatos alakjuk, levélrózsái sokfelé igen megnyerő. Külön előnyük, hogy az év minden szakaszában nyílnak és virágai igen tartósak. Honnan is származnak,?Nagy kiterjedésű területeket mondhatnak őshazájuknak. Éspedig Kalifornia kivételével lényegében egész Mexikó, Közép Amerika, majd Dél Amerika, északnyugati része. Nem tudjuk, mikor kerültek az Echeveriák Európába, de tény mar 18.századba előfordultak a királyi gazdag főúri botanikus kertekben. Az Echeveriák -miként a kaktuszok is, egyedülállóan vagy csoportosan nőnek. Alakra nézve sokfélék. Vannak közvetlenül a talaj felett egyetlen levélrozsát alkotók, vagy felnövő száru, többfelé elágazó, kis bokrot vagy cserjét, fácskát formálók. Ez utóbbiak magasága néha eléri 60- 70 cm- t is. Levélrózsái igen sokféle alakúak. Az egyes levélrózsák átmérője - fajtól függően lehet 6 -20cm. A levelek a száron spirálisan helyezkednek-el. A levelek felülete is többféle.Van sima, tündöklő fényes, hamvas, finom filces vagy szörteszerü, sőt kristályos csillogású is. Szinük szintén sokféle. A sötétzöldtől a világoszöldig különféle halványkékes vagy szürke, rózsaszin, bronzvörös, sőt lila árnyalatig igen sokféle. Minden ízlést kielégítenek. A levelek a száráról könyen letörnek, ezért óvatosan bánjunk a növényekkel. A virágszárak a levelek hónaljából átellenes állásban, kétoldalt hajtanak ki és néhány kivételtől eltekintve, magasra felnövők, gyakran elágazók és a végek gyakran alácsüngnek. A virágzás hosszú heteken, sőt hónapokon át is tart. Ez külön értékük az Echeveriáknak.A harangalakú, nyeles vagy ülő virágok belseje általában sárga, vagy különféle árnyalatú narancs vagy narancs piros színű, de van fehér is. A fehervirágú faj nagyon ritka. A virágzat alakja általában fürt vagy füzér. Vannak télen virágzó fajok is. Ezért is megérdemlik, szeressük őket, hiszen olyankor gyönyörködtetnek az egyébként is érdekes, szép virágzatukkal, amikor alig van más virágzó növényünk. Egyébként az Echeveriák nem kényes szukkulensek. Talajban nem nagyon válogatósak.Bármely nem nagyon tádús,jó vizáteresztő, törmelékes talajon jól fejlödnek Tehát feltétlenül szükséges talajukba bizonyos menyiségű, homok. A túlzottan tápdús talaj határozottan kárukra van az Echeveriáknak is miként az egyéb szukkulenseknek is,mert attól–különösen bő öntözés mellet,-sejtjeik felfúvódnak,a sejtfalak meggyengülnek, elveszítik rugalmasságukat, ellenállo képeségüket ami különösen káros a téli hónapok folyamán. A túltáplált növény elveszíti a fajra jellemző alakját is. Megnyúlik. Az Echeveriak helyes tartásmódja egyébként nem okoz különösebb gondot.
Mindenekelőtt a világosságot kedvelik. Csak ebben az esetben tartják meg fajhű alakjukat és szebbnél- szebb szinüket. Télen az Echeveriák világos helyet kivánnak és a 6-10 Cel közötti hőmérséklet felel meg legjobban számukra. Az Echeveriák szaporítása nagyon könyű a sarjnövénykék leválasztása,hajtás vagy levéldugványok által. A hajtásdugványok vágási felületét dugványozás előtt be kell száritani vagy gyökeresztető hormonba mártani. Igy rothadás veszélye nélkül dugványozható. Az Echeveriák nagy szakértője és kedvelője Libnárné Herczeg Ilona Érdröl
Az Aztekium egyesület tagja

http://libnarne.sunphoto.ro/kaktusz_es_pozsgas












Libnárné gyűjteménye