Kaktuszok és pozsgások

Mennyi energiát nyerhetünk a kaktuszoktól?


A feltett kérdésre mindenkinek más válasza lehet. Az én válaszom megértéséhez a következő tapasztalatokat osztom meg az olvasóval. 2009. október 14.-én indultam vonattal egy hosszú útra. A cél a romániai Eforián megtartandó kaktuszos találkozó. Hajdúszoboszló-Debrecen 20 km. Az utazás egyik legrövidebb távolsága, de a legizgalmasabb része. Hajdúszoboszlóról 14 óra 22 perckor kellett volna Debrecenbe indulnom. Az állomáson a hangosbemondó jelezte, a vonat késni fog. A várakozás nagyon idegesítő volt, mert ha nem érem el a debreceni csatla-kozást, akkor felborul az egész program. A vonat szerencsére csak 10 percet késett így volt idő Debrecenben találkozni Tóth Norberttel, aki a Hordókaktuszok című könyvet hozta ki az állomásra, hogy a román kaktuszgyűjtők is megismerhessék a kiváló könyvet. Debrecen- Nagybánya 166 km. Debrecenből pontosan indult a Szamos nemzetközi gyorsvonat. A nyír-ábrányi határállomásig a hirtelen lehűlésnek köszönhetően az őszi napsütésben káprázatos színeket mutattak a fák lombkoronái. A határátlépés során gyors és udvarias volt az eljárásban résztvevő hivatalos személyek közreműködése. A magyarul nem beszélő kalauzok kedvesen fűtött kupéba navigáltak tapasztalva, hogy a fülkémben nem volt fűtés. Nagybányára 21 óra-kor érkeztem, ahol Nevezi János és Lőrincz István várt. Az időjárás megváltozott esett a hó.


1. Az első hóesés

A Nevezi családnál kellemes beszélgetéssel telt a rövid pihenő. Nagybánya-Bukarest 666 km. Hatszemélyes hálókocsiban tettük meg az utat Jánossal. A hosszú úton volt lehetőség kényel-mesen eszmét cserélni a magyar és román kaktuszgyűjtőkről és a kaktuszos egyesületek min-dennapjairól. 2009. október 15. A reggeli látvány szokatlan. A vonatablakból a folyó felett ködpára a vasúti pálya melletti úton a tócsák tetejét jég borítja. Ploestiben már szikrázó napsü-tésben érkeztünk. Bukarestbe 11 órára ért be a vonat. Az állomáson két gyűjtőtárs vár ben-nünket. János, mint az Aztékium egyesület titkára korábbi kaktuszos lapszámokat és kaktu-szokat ad át a gyűjtőknek. Jómagam a Pozsgástár számaival kedveskedem a gyűjtőtársaknak. Bukarest-Konstanca 225 km. A vonaton kellemes útitársakkal utazunk. A hosszú út lehetősé-get ad a kaktuszok tartásával kapcsolatos ismeretek átadására az alkalmi ismerősöknek. A vonatból jól látható a Duna csatorna és az atomerőmű. Konstancában találkozunk Szabó Gá-borral (Brassó) és együtt indulunk tovább. Konstanca-Eforia nord 14 km. Sötétedéskor 17.30-kor érkeztünk a célállomásra. Telefonon jelezzük a megérkezésünket a főszervező Jancu Jon kertészmérnöknek aki rövidesen megérkezett és a szállásunkra vitt bennünket. Házigazdánk a szomszédos házban él, és ott neveli az általa kedvelt kaktuszokat.


2. Jancu Jon a vendéglátónk

Eforia nord tengerparti üdülőhely 5000 lakossal. A szezonnak vége az 50 férőhelyes igényes szállodában mi vagyunk az egyedüli vendégek. A dobrudzsai márvánnyal (a kövekben tengeri csigaházak láthatóak) burkolt igényes étteremben elköltött vacsorát követően nyugovóra té-rünk. 2009. október 16. A tévében reggel azt látjuk, hogy a havazás miatt 60 centis a hó a sípályákon. Sajnos az almafákon az almákat is vastagon belepte a hó. Délelőtt ismerkedünk a településsel. Az időjárás esős, szeles. Lesétálunk a tengerpartra. Az erős szél próbára teszi az esernyőket. A parton rengeteg kagylót és még több szemetet látunk. A tengeri hullámok vas-tag cigarettacsikk szőnyeget alakítottak ki. A tengeri homok védelmében három ember nád-kúpokat helyezett el, annak érdekében, hogy a homokot ne vigye el az erős szél. A séta során ismerősöket pillantunk meg. A Bukarestből gépkocsival érkező kaktuszosok jöttek velünk szemben. Nagy örömmel üdvözöljük a gyűjtőtársakat. Pár fotó és indulunk ebédelni egy kel-lemes kisvendéglőbe. Én a pacallevest kóstoltam meg. Délután a szálláshelyen Nevezi János tartott diavetítéses élménybeszámolót Kanári szigeteki utazásáról. A több mint 15 résztvevő nagy figyelemmel gyönyörködött a felvételekben. Elképesztő volt látni a számunkra szokatlan kertészeti szeméttelepet, ahová olyan növények kerültek, melyeket szívesen látnánk gyűjte-ményeinkben. Az eső ellenére szabadtűzön, szénen készült a vacsora: csírke, mics, bárány, amit a Belu Eugén által készített olténiai borral fogyasztottunk késő estig. Különleges érde-kesség volt a kaktusz felhasználásával készített alkoholmentes üdítő.


3. Kaktuszos üdítő

2009. október 17. Autóval mentünk Konstancára. Vendéglátónk figyelmességének köszönhe-tően körbeautózzuk a várost. A tengerparti kikötővárosban nagyon sok rendezett parkot lát-hattunk. Számomra érdekes volt látni a sok pálmát és formára nyírt örökzöldeket. A szép lát-vány Basarab Popa-nak köszönhető, akinek cége a város parkjait tartja karban. A népszerű „Bebe” abban az üvegházban fogadott bennünket ahol gyűjteményét is tartja. Érdekes volt látni a hatalmas import növényeket melyek most érkeztek Amerikából. A gyűjteményben a növények talaja csak kőzetet tartalmaz. Egy kb.2x1 méteres területen tanítani való elrende-zésben szebbnél szebb lithopsokban gyönyörködtünk. Lehetőség volt a gyűjtőknek igazán különleges növényeket vásárolni. „Bebe” látható örömmel szemlélte egyesületünk kiadványa-iból összeállított ajándékcsomagot.


4. Basarab Popa

Délután a közeli Mangáliába mentünk kisbusszal, ahol Mihai Ionescu professzor várt bennün-ket a régészeti múzeumban. Az évezredes kövek között a múzeum udvarán nézhettük meg a főleg télálló növényekből álló gyűjteményt. Szokatlanok voltak számomra a növények között elhelyezett üvegszilánkok, amik a kóbor macskák ellen védték a kaktuszokat. A múzeumban szakszerű tárlatvezetés során ismerhettük meg a régészeti leleteket. A szabadtéri ásatáson érdekes volt látni, hogy a hatalmas kőtömböket fecskefark ékeléssel rögzítették egymáshoz. „Misu” annyira örült egyesületünk ajándékának, hogy az egyesületi jelvényünket egyből ki-tűzte.


5. Mihai Ionescu

A szállodába visszatérve letöltésre kerültek a fényképezőgépek fotói, és mindenki megkapta DVD-re írva az összes felvételt.


6. A résztvevők egy csoportja Mihai Dunca felvétele

A vacsorát önállóan készítettük, mert házigazdánk lakodalomba ment. Kellemes beszélgetés-sel borozgatva zártuk a napot. 2009. október 18. Hajnalban egy kedves gyűjtőtárs autóval vitt ki hármunkat (Nevezi János, Szabó Gábor) az állomásra. Eforia nord-Konstanca 14 km. Az állomás előtt hatalmas hajó szimbolizálja, hogy kikötővárosban vagyunk. A reggeli kávét egy kis büfében fogyasztottuk, ahol felfedeztünk egy cserép kaktuszt az ablakban. Mi vagyunk az első vendégek a kávé lassan készült el, ezért az esőben futva mentünk az állomásra, hogy elér-jük a vonatot. Konstanca-Bukarest 225 km. Az úton a kellemesen elbeszélgettünk. János tőle szokatlan módon egyes telefonálásai alatt kiment a fülkéből. Bukarestben az állomásról kilép-ve János lánytestvére Viola várt bennünket. Mint kiderült az utolsó pillanatig bizonytalan volt a találkozás, ezért volt a konspiráció. A pár órás városnézés nagyon tartalmas volt. Vendéglá-tónknak köszönhetően életre szóló élményekkel lettem gazdagabb. Bukarest-Szolnok 773 km. Mivel hárman háromfele utazunk a jegyeink is különböző vagonba szóltak. Először Szabó Gábor szállt le, majd a vonatot kettéválasztották és elváltak útjaink Jánossal is. A kalauz je-lezte a magyar szakaszon sztrájk van. Lehet, hogy nem tudunk belépni Magyarországra. Végül 100 perc késéssel érkeztem Szolnokra. Szolnok-Hajdúszoboszló 101 km. Az állomás kihalt. Pár vonat azért közlekedik. Délre értem haza. Vonaton tettem meg 1979 km.-t. Kellemesen elfáradtam, mégis azt gondolom rengeteg energiát nyertem a kaktuszoktól. Ez az energia biztosan kitart egy évig, amikor remélhetően újra útra fogok kelni, hogy újabb energiát nyer-hessek a kaktuszoktól.



Herczeg István
Hajdúszoboszló