Kaktuszok és pozsgások

25 év után illtve
Egy alapító tag benyomásai

Valaki megkért, hogy gondoljak néhány szót a 2022. december 3-i találkozón.


2022. december 3-i találkozó.

Csak azzal kezdhetem, hogy megköszönöm Mircea Savunak mindazt, amit ezekben az években az egyesület érdekében tett, és különösen azt a 2000-es kezdeményezését, hogy augusztus elején néhány napos kaktuszgyűjtő tábort szervezzünk. És hogy mindent leegyszerűsítsen, a Baișorii-hegyi (Kisbánua hegy) kabinját is ingyenesen a tagok rendelkezésére bocsátotta.
Ez egy olyan kezdeményezés volt, amely a következő években, 13 éven keresztül megismétlődött, és a létrejött visszhangnak köszönhetően egyre több résztvevőt vonzott, és nem csak az egyesület tagjait. Ez a kezdeményezés annak a jele volt, hogy hasznos és szükség van további ilyen jellegű találkozók szervezésére, láncszemnek bizonyultak az egyesület életében, és lehetőséget adott a kapcsolatok erősítésére más országok egyesületeivel, szlovák, magyarországi, osztrák gyűjtőkkel akik többször részt vettek ebben a táborban.
Többnapos találkozók következtek Kraiovában, Eforie Nordban, Kolozsváron, Chereușában, Gilăuban, Tarnițában, Izvoare-ban, Râmeț-ben, összesen kb. 20 ilyen találkozó.
Szeretném kiemelni, hogy a tagok részvétele nélkül ezeken az találkozókon, amelyek megszervezésében több tag közvetlenül és önkéntesen vett részt, nem a dicséret gyűjtéséért, hanem az egyesület kollektív szellemiségének és céljának támogatása érdekében az egyesület nem már léteznek. A találkozók minden alkalommal örömteli alkalmat jelentettek a résztvevőknek, olyan pillanatot, amelynek megismétlését és folytatását várták a jelenlévők.
1997. november 29-én több helyről 21 pozsgás növények és kaktuszok szerelmesei jelentek meg egy szatmárnémeti közjegyző előtt, és aláírtak az Aztékium Kaktuszgyűjtők Egyesületének alapító okiratát. A törvény által megkövetelt társadalmi tőke az ország 34 lelkes gyújtó adományából gyűlt össze.
Ezek közül sokan már nincsenek közöttünk, de az ő közreműködésük azóta is az egyesület fennállásának alapja.
Másfél évszázad telt el azóta, hogy az első szabad egyesületek jogi keretek között megalakultak, mindegyiknek megvannak a maga céljai olyan emberek között, akik közös elképzeléseket vallottak egyes társadalmi, kulturális, oktatási problémák megoldásáról, amelyek a legtöbbször felmerültek és különböző okokból a hatóságok intézkedési körén kívül maradtak. Az évtizedek során a legtöbb ilyen egyesület megmutatta hasznosságát és életképességét, tevékenységük az emberek közötti közvetlen és önkéntes kapcsolattartáson alapult a kitűzött célok elérése érdekében.
A 90-es évek közepén megkezdődött az internet fejlődése, és minden tevékenységi területre bekerült. Csoportok, gyűjtői fórumok születtek az interneten a résztvevők lelkesedésére. Létrejött egy virtuális világ, amely sok, gyakran hibás információt kínált. Elhangzott, hogy a virtuális világ a mindenféle gyűjtő jövője, az egyesületek által kínált közvetlen kapcsolatoknak már nincs jövője. De kezdtek megjelenni a nézeteltérések is, sokak jóhiszeműségét beárnyékolta egyesek arroganciája és felsőbbrendűségük demonstrálási vágya a billentyűzet mögött. A virtuális világ lassan egy hideg, embertelen, hamis világnak mutatkozott, megmutatta, hogy a virtuális kapcsolatok milyen gyengék és felületesek is lehetnek, akik dicsőítették pedig, lassan eltűntek a semmibe, és a közvetlen kapcsolatokon alapuló valódi asszociációk folytatták életüket, küldetésüket.
Az igazi kötelékek akkor jönnek létre, amikor szemtől szembe nézel, és kezet fogsz azzal, akivel beszélsz. Úgy gondolom, hogy ez a titka annak, hogy az egyesületek még mindig szilárd alapokon állnak.
Minden egyesület célja a tagok érdekkörében található. A tagok az egyesület nevében szervezett rendezvényeken való részvétellel fenntartják a köztük lévő baráti kötelékeket, hozzájárulnak az egyesület és céljának előmozdításához. Az egyesület ott van jelen, ahol tagjai aktívak.

Egy egyesületben nem lehet a kötelezettség elvére alapozni. Kötelezettség akkor érvényesíthető, ha az elvégzett tevékenység anyagi ösztönzést kap.



Egy egyesületben csak egy tevékenység befejezése után érezhető fizetség, egy erkölcsi kielégültség formájában. Más szóval, ezt hívják önkéntességnek.



A tagok megértik, hogy érdekükben áll, hogy a legjobb tudásuk szerint részt vegyenek a tevékenységekben. Kis egyesületről lévén szó, akár egyetlen személy hiánya is negatívan befolyásolhatja a kitüzöt célt.



De a kollektivitás szelleme minden alkalommal lefedte a kialakult hiányt, és ezért semmilyen tevékenység megszervezése soha nem került veszélybe. Soha senkit nem kényszerítettek semmilyen tevékenységben való részvételre. Senkit nem kért fel senki, hogy vegyen részt táborokban, találkozókon, kiállításokon. A tagokat értesítették, megkérdezték, akarnak-e és tudnak-e részt venni. Azok, akik egyszer részt vettek, később is eljöttek, mert olyan barátokkal voltak együtt, akikkel közösek voltak a gondolatok és a józan ész. A találkozókon minden alkalommal a tisztelet és jóakarat uralkodott.

Az előző generációk iránti tisztelet jegyében és az elvégzett munkáért köszönetképpen az egyesület megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából, valamint Dr. Iosif Vasile Lungu 2008-ban bekövetkezett halála óta eltelt két év emléknapja alkalmából, ki mintegy úttörő van tekintve a román kaktuszok gyűjtésében, meg lett alakítva az „In memoriam Dr. Iosif Vasile Lungu” kitüntetés, amelyet évente hazai és külföldi gyűjtőknek ítéltetik oda az egyesület céljainak előmozdítása érdekében tett érdemeikért.









Az elhangzottak az egyesület belső tevékenységének fontos részét képezik, a gyűjtők közötti kapcsolatok fejlesztésére irányul, ez az egyesület egyik célja.