Kaktuszok és pozsgások

Előszó.

Tisztelt Fórumozók! Ebben a témában szeretnék egy rövid (vagy hosszú) betekintést adni arról az útról, ami számomra meghatározó élményeket, emlékeket adott. Miért szánom rá magam az írásra? Ezzel a tudósítással szeretném megköszönni azoknak a gyűjtőtársaknak az áldozatos munkáját, akik sokat tesznek azért, hogy az AZTEKIUM egyesület töretlenül fejlődjön. Bízok benne, hogy sikerül megértetni miért „kell” csatlakozni egy olyan közösséghez, amelynek tagjai azon munkálkodnak, hogy mindenki számára örömöt jelentsen a közös érdeklődési körön alapuló kedvtelés. A „kell” nem külső kényszer, hanem lélekből származó igény. Egyik ismerősöm azt kérdezte melyik a legértékesebb kaktusz amit utam során láttam? Akik hasonló kérdéseken törik a fejüket, kérem, fejezzék be az olvasást, mert nem nekik írom a következő sorokat.

Folytatása következik.

Előkészületek.

Pár éve sikerült egy évben többször is Romániába látogatnom (Szatmárnémeti, Nagybánya, Gyalu, Baisora, Nagyvárad, Braila, Eforia, Constanca, Brassó, Bukarest, Craiova). (A fórumban szerepel pár utazással kapcsolatos téma.) Ezeken az utazásokon rengeteg élményben volt részem, szép gyűjteményeket láthattam és kiváló embereket ismerhettem meg. A legtöbbször Nevezi János az AZTEKIUM egyesület szervezőtitkára volt segítségemre az utazásokon. 2011-évben sajnos csak rövidebb utazásra került sor. A több száz kilométeres vonatozás kimaradt, mert kevés volt az idő a szükséges utazási papírok elkészítésére. Erre az előzményre tekintettel azonnal elkezdtem az érdemi előkészületeket amint meghallottam a hírt, hogy Bogdan Naidin 2012. március 23. és 25. között meghirdette az 5. találkozót. Folyamatos egyeztetés Skype-n. Információszerzés az interneten. Igazolvány érvényességének ellenőrzése, fényképezőgéphez tartalékelem elrakása, menetrend kinyomtatása, ajándékok beszerzése. Az utazótáskába folyamatosan kerültek azok a dolgok, amikre feltétlenül szükség lehet. Azt gondoltam mindent kellő alapossággal előkészítettem. Akkor még nem tudtam mennyire tévedtem.

Folytatása következik.

Hajdúszoboszló-Debrecen. 20km.



2012.03.21. Ahogy öregszek egyre több mindent szeretnék bepakolni a táskákba. Végül is behúztam a cipzárt és irány a vasútállomás. Az ilyen hosszú utazás mindig nagy izgalmat jelent. Korábban már jártam úgy, hogy két vonat között csak pár perc maradt az átszállásra. Ezért úgy gondoltam egy vonattal korábban megyek Debrecenbe, hogy semmi esetre se késsem le a Debrecen-Nagybánya között közlekedő nemzetközi vonatot. A tervezetthez képest még korábban érkeztem a vasútállomásra és sikerült elérnem az intercityt, ahol alig volt utas.



Nagyon elégedett, mindaddig amíg 8 km megtétele után a vonat hangosbemondója meg nem szólalt. „Debrecen nem fogad, nem indít. Bombariadó miatt várhatóan 60 percig Ebes állomáson fog állni a vonat”. A 60 percből 80 lett mire 15 óra 30.-kor elindult a vonat. Negyedórával túl voltam a debreceni indulási időn. Nagyon el voltam keseredve. A kalauz látva a problémát telefonált Debrecenbe és jelezte, hogy lenne átszálló utas Nagybánya felé. Debrecenbe érve futottam a menetrend szerint 10 vágányhoz. Vélhetően a bombariadó miatt nem működtek a tájékoztató táblák, csak a hangosbemondóra és a jövő menő vasutasokra lehetett számítani információ szempontjából. Végül is kiderült, hogy a 11. vágányon áll a vonatom. Még érkezésemkor csatolták fel a mozdonyt. Boldogan szálltam fel és vártam a vonatindulást.

Folytatása következik.

Egy élmény a vasúti "kalandjaidat" olvasni, ámbár neked akkor biztos nem tűnt mókásnak a dolog.

Debrecen-Nagybánya



Elindul a vonat. A szebb időket is látott (öreg) fülkében egyedül utaztam. Eszembe jut, hogy nemsokára elhaladok Haláp állomáson Szászi Róbert lakóhelyén. Van időm, telefonon felhívom Robit mi újság vele. A beszélgetés során kiderül, hogy a Pozsgástár legújabb példányai még nem jutottak ki Romániába, jó lenne, ha elvinném. A vonat vészesen közeledik Haláphoz, nagyon bizonytalannak tűnik sikerül-e a csomagot átvenni. Megáll a vonat Halápon. Érdekes módon Robi arról a vonatról ugrik le amelyiken utazok.. Mint később kiderült az utolsó pillanatban érkezett a másik oldalra, ezért a vonatra felszállva jutott az indulási oldalra. Amint átvettem a csomagot a kalauz meneszti a vonatot. Nyírábrány határállomás. A határőr két pillanat alatt ellenőrzi a személyi igazolványomat, mehetünk át a határon. A telefonon átáll a román szolgáltatóra és időre. Érmihályfalva, román határátkelő. A határellenőrzés itt is gyorsan megtörténik. Amíg átcserélik a mozdonyt azon gondolkozok régebben mennyire macerás volt a határellenőrzés. Remélem a legközelebbi utamra sikerül Romániának csatlakozni a schengeni övezethez és az lesz a természetes, hogy csak azért álljon meg a vonat, hogy az utasok fel és leszálljanak. A kinyomtatott menetrendnek köszönhetően folyamatosan tudom hol tartok az úton. Szatmárnémeti állomáson sok kellemes emlék jut eszembe korábbi látogatásaimból.



Továbbra is egyedül utazok a vagonba. Ahogy haladunk Nagybánya felé, egyre több felszálló beszél románul. Reméltem, hogy sikerül a késést behozni, de kétszer is hosszabban várakozunk. Végül is 25 perces késéssel érkezek meg Nagybányára, ahol Nevezi Jancsi már vár az állomáson. Irány a panel ahol Nevezi néni különlegesen elkészített vacsorával vár. Legutóbbi látogatásom óta nagy változás történt. Látok egy speciális kaktusztálat (gyertya).



Egy magvető szekrényre leszek figyelmes, ahol szépen kikelt Aztekium ritteri magoncokat fedezek fel. Ezen az utazáson tudtam meg, hogy az Aztekium magok begyűjtéséhez a fogkefével történő magbegyűjtés a leghatékonyabb. Remélem János megossza majd a vetőládával kapcsolatos technikai részleteket.





Sietnünk kell, mert találkozóra kell sietnünk. Lőrincz István és Bíró Károly vár bennünket. Egy kevésbé füstös étterem kiválasztása után, hosszasan beszélgetünk. Sajnos István és Karcsi az előzetes elképzelések ellenére az idén nem tudnak részesei lenni az utazásnak.

Folytatása következik.

Jó regelt!

Az Aztekium ritteri nagyon szép növény kinél található ?

A fotó 2010 évben készült Brassó Sacele-n Szabó Gábor gyűjteményének meglátogatása során.



Lőrincz István Szabó Gábor Nevezi János (2010) Gábor előadást tart a technikai vívmányok gyakorlati alkalmazásáról 70 év felett.

Ügyes vagy Gábor.

Nagybánya-Temesvár 371 km.

2012.03.22. Hajnali 1 órára értünk a nagybányai vasútállomásra, ahol már várakozott a vonat. Meg kell állapítani, hogy a román vonatok sokkal korszerűbbek, mint a magyar szerelvények. A vandálok viszont itt is képesek elcsúfítani a vagonokat.



Az éjszakai utazást megpróbáltuk szunyókálással eltölteni. Ez Jánosnak sikerült a legjobban, aki képes volt két ülésen is vízszintesen elhelyezkedni és békésen alukálni.



Nekem nem volt ilyen szerencsém. Akármilyen pozíciót választottam, rövid időn belül felriadtam. Ahogy világosodni kezdett a tájat néztem. A vágányok melletti területek hasonlóan, mint nálunk elhanyagoltak, szemetesek. A táj viszont szemet gyönyörködtető. Nagyváradon csatlakozott hozzánk Korda Árpád. Régen találkoztunk, volt miről beszélgetni. Felemlegettünk régi emlékeket, gyűjtőket, de sok szó esett a kaktuszok teleltetéséről is. Részletesen elemeztük a kaktuszos egyesületek helyzetét, az együttműködés sikereit, további lehetőségeit.

Folytatása következik

Kíváncsian várom a folytatást. Érdekes történet, szemléletes leírás. Jó olvasni.