Kaktuszok és pozsgások

Jó estét, Kedves Gyűjtőtársak!

Ma az Agave maculosa-ról mondok mesét.

Ennek a fajnak már a neve se egyértelmű. Manfreda maculosa néven talán többen ismerik, hiszen a rendszerezők között itt is vita van, hogy besorolható-e az Agave nemzetségbe, vagy sem. Ez a kétkedés azt sejteti, hogy sokban hasonlíthat, de lényegesen különbözhet is az ismert és gyakran robosztus növésű rokonaitól. Valóban, ennek a viszonylag kis növésű fajnak lágy, vékony, hajlékony levelei általában kisebb-nagyobb barnás foltokkal, csíkokkal pöttyökkel mintázottak. A levélvégi erős, hegyes tövis hiányzik, vagy csak jelképesen van jelen. A levélszegély fogazottsága szintén alig figyelhető meg. Ezek a tulajdonságai máris jelentősen megkülönböztetik vastag, húsos levelű, erősen felfegyverzett rokonságától. Azonban a jelenlegi hivatalosnak mondható rendszertani besorolás szerint ő is Agave, mégpedig a Manfreda alnemzetség talán legismertebb képviselője.
De valóban ismerjük? Nekem van egy példányom, amelynek a virágzását is megfigyelhettem, így azt gondoltam, hogy ismerem. Aztán a napokban Farkas János gyűjtőtársam újságolta, hogy nyílik a maculosa-ja. Beszélgettünk a növényről és csakhamar az az érzésem támadt, hogy két különböző fajról van szó. Így hát elmentem a kertjébe megnézni a virágzást. Kiderült, hogy neki két példánya is van, mindkettőt maga vetette 2005-ben, más-más populációból származó magból. Már ez a két növény sem hasonlított egymásra, az enyémre pedig egyik sem. Igazi meglepetést azonban a virágzó növény okozott.

Nézzük sorjában:



Ez az én növényem.



Ez János nemvirágzó növénye. A magját a Mesa Gardentől vásárolta, Új-Mexikóból.



A levele közelebbről.



Ez pedig János virágzó növénye, a mag ugyancsak a Mesa-tól származik, másik élőhelyről.

Úgy vélem, a különbözőség eddig is jelentős. Most menjünk vissza és nézzük meg a két virágzó növényt részletesebben.



Ez az én növényem, amelyet az első képen mutattam. Kétméteres virágszáron viszonylag kis méretű virágzatot fejlesztett.



A virágzatban mintegy 20 bimbó fejlődött, amelyek alulról felfelé haladva nyíltak ki egymás után.



A lepellevelek belső oldala mahagónibarna, a virág torka felé zöldes. A porzók hosszan kinyúlnak a kinyílt virágokból.



A szirmok erősen hátrapöndörödnek.



A harmadikként bemutatott növény ezzel szemben alig félméteres virágszárat fejlesztett, a virágzatban 20 nál kevesebb bimbő fejlődött. A frissen kinyílt virág egészen világos krémszínű, a portokok sötét barnásvörösek.




A lepellevelek színe másnapra sötét rózsaszínes lesz, a porzószálaké szintén, a portokok pedig sötétzöldbe váltanak. A szirmok mindvégig mereven szétállnak, nem hajlanak hátra.





Az elnyíló virágok pedig egészen sötét, feketésbordó színűek.



Mivel a virágok alulról felfelé egyenként nyílnak ki, a háromféle virágszín egyidőben van jelen a virágzatban. A kellemes, édeskés illat, amelyet magukból árasztanak, már csak fehér hab a színpompás tortán.


A fentiek után talán többen éreztük úgy, hogy nem egy fajról volt szó. Mivel a faj elterjedési területe meglehetősen nagy (az USA déli részén kívül Mexikó sok államában előfordul), a nagyfokú változatosság nem meglepő. Az általam talált és olvasott leírásokból azonban ezek a különbségek nem derülnek ki. A színváltást szinte mindegyikben kiemelik, mint érdekes tulajdonságot. Arról nem írnak, hogy ez minden populációra jellemző-e, vagy lehetnek e tulajdonsággal nem bíró társulások is. Van a fajnak egy közeli rokona, amelyet ma Agave longiflora-nak hívnak, régebbi nevei Manfreda longiflora, Runyonia longiflora, R. tenuiflora, R, tubiflora, Polianthes runyonii. Hasonló tulajdonságokkal bír, de levele húsos és a durván fogazott.

Kérem, hogy aki információval, tapasztalattal bír e növényekről, vagy a bemutatottaktól eltérő formát ismer, az ossza meg a fórumozókkal.