Kaktuszok és pozsgások

Szevasztok, Kedves Gyűjtőtársak!

Mától közelebbről is szemügyre vesszük a napokban bemutatott sziklakert lakóit. Aki egyetlen pillantást vet e köves halmokra, azonnal megállapíthatja, hogy a terepet a jukkák uralják. Az idősebb példányok termetüknél fogva is feltűnő jelenségek, ráadásul az egyik domb tetejére ültettem őket mintegy 12 évvel ezelőtt, különféle megfontolásokból. Az egyik megfontolás az volt, hogy a legjobb vízelveztés a domb tetején valósítható meg, a másik pedig az, hogy később az ő árnyékukban kevésbé fényigényes fajok találhassanak védett élőhelyet.
Először a Yucca angustissima fajt járjuk körbe.



A Yucca angustissima az Egyesült Államokban, azon belül Utah, Arizona és Új-Mexikó államokban honos.



Fürtvirágzata merev, keskeny levelek alkotta rozettából emelkedik ki. Virágzatának magasságát a szakirodalom 0,2-2,5 méter közé tszi, ami elég jelentős intervallum. Nálam 1-1,2 méternél magasabbra még nem fejlődtek.



Virágai lecsüngők, harangszerűek, vagy közel gömb alakúak. A lepellevelek krém- vagy zöldesfehérek, gyakran rózsaszínes bemosódással. A virágzás az időjárás függvényében már május elején elkezdődhet, de akár júniusig is eltolódhat.



Egy virág kívülről. A hat, általában szabad, ritkán a tövüknél összeforrt sziromlevél jellemző a nemzetségre.



A virág belülről. Szintén jellemző a nemzetségre a hat porzó és a három termőlevélből összenőtt, háromosztatú, mélyzöld színű termőtáj. A jukkák virágainak megporzása nem egyszerű feladat, kultúrában tartott példányoknál szakszerű emberi beavatkozás nélkül nem is igen történik meg. Élőhelyükön ezt minden esetben a jukkamolyok nőstényei végzik, akik az áltajuk megporzott virágokban helyezik el petéiket. A kikelő lárvák a megtermékenyített növény magkezdeményeivel táplálkoznak, szép példájaként a kölünböző fajok túlélést segítő szimbiózisának.



Idősebb példányok több rozettát is fejleszthetnek és egyidőben több virágszár is növekedésnek indulhat. Az idősebb rozetták alatt rövid törzs is fejlődhet.




A levelek hossza akár 60-70 cm is lehet, szegélyük krémszínű, vagy barnás, kevés leváló rostot is hordoznak.




A levelek az alapjuknál jelentősen kiszélesednek.



Megfelelő vízelvezetésű talajba ültetve Közép-Európában megbízhatóan télálló faj, semmiféle téli védelmet nem igényel. Gondozást csak tavasztól őszi igényelnek. A sziklakert általános gyommentesítésén kívül a jukkákkal nincs sok gond. Alsó, elszáradt leveleik a növényen maradnak. Kevésbé fagytűrő fajoknál ezek eltávolítását a szakemberek általában nem ajánlják, mivel a növény tövének fagy elleni védelmében van szerepük. Ennél a fajnál ezek a levelek eltávolíthatók, nélkülük is megbízhatóan áttelelnek. Esztétikai szempontból is ajánlott ezeknek a leveleknek az eltávolítása. Az idősebb példányok hajlamosak a sarjadásara és az új hatások is néhány év alatt tekintélyes rozettává fejlődnek, így egy-két évenként visszatérő probléma, hogy kinövik a helyüket. Ezt legegyszerűbben tőosztással, a felesleges rozetták eltávolításával oldhatjuk meg, amelyekből viszonylag egyszerően önálló növények nevelhetők. Ez a növény szaporításának legegyszerűbb és leghatékonyabb módja. Én ezt a karbantartást a nyári hónapokban, de mindenképpen az elvirágzás után végzem el.