Kaktuszok szaporitása



GENERATIV SZAPORITÁS-MAGVETÉS

A kaktuszok magról szaporítása nem egy olyan hosszadalmas folyamat mint ahogy ezt sokan hiszik. Egyes fajok magoncai már 2-3 éves korban virágozhatnak. Kaktuszmagvakat beszerezhetünk szaküzletekben, kertészetekben de itt legtöbbszőr kaktusznemzetség és faj keveréket árusítanak. Amennyiben egy bizonyos faj vagy fajta magjához szeretnénk hozzájutni, forduljunk kaktusztermesztőkhöz vagy kaktuszmag kereskedőkhöz. Előálithatunk saját magunk is magvakat, a növényeinkről, de ahhoz hogy ezek fajtiszták legyenek, főleg a nem önmegtermékenyülő fajok esetében szükségünk van 2 vagy több növényre, amelyek egyszerre kell virágozzanak, hogy lehessen összeporozni őket. Az önmegtermékenyülő fajoknál elég, hogy ha a saját virágporát eljuttatjuk a bibéjére. Egyes fajok más nemzetségekhez tartozó fajok virágporával is megtermékenyülnek, így hibridek keletkeznek, amelyek sokszor nem hasonlítanak sem az anya, sem az apa nővényre így a meghatározásuk nagyon nehéz, olykor lehetetlen. A hibridek előálitásával sikerült sok új fajta, amelyek az alap növénytől eltérőek a virágok színében, nagyságában de nagyon sokszor még a test nagyságában és a tövisruhában is. Olykor egyes nővények megtermékenyülnek más növény virágporával és még magot is képeznek de a magok sterilek, meddők. Hogy ha a beporozandó növényeink különböző időben virágoznak, nem kell lemondanunk a mag nyeréséről. A hamarabb virágzó növény porából szedünk és hűtőszekrényben tárolva, például papírtasakba téve, a később virágzó növény bibéjére juttatva sikeres lehet a beporzás, magnyerés. A gyümölcsök és a magok legtöbb esetben már őszre beérnek. A csírázóképességüket fajtól és a tárolási körülményektől függően tartják meg a magvak. A magokat száraz, hűvös helyen tároljuk, a vetés idejéig. A vetésre legalkalmasabb időpont a februártól áprilisig terjedő időszak. Így a magoncok a tenyészidőszak elején kelnek ki és őszig a nyugalmi időszakig már elég fejletté válnak. Elvethetjük a magokat hamarabb is de ebben az esetben a jó fejlődés eléréséhez szűkség van mesterséges megvilágításra, és a növekedéshez optimális hőmérséklet biztosítására. Ha túl későn kerül sor a vetésre a fiatal magoncok nem lesznek elég fejlettek hogy kibírják a téli nyugalmi időszakot és csak a fejlődéshez szűkséges körülmények biztosításával, a teleltetés elmaradásával tudjuk tovább nevelni. Hogy a vetésünk sikeres legyen több szabályt fontos betartanunk. Az edények legyenek tiszták, sterilek.

A közeget fertőtleníteni kell. A magvakat ajánlatos csávázni. Megfelelő hőmérsékletet és közeg, levegő nedvességet kell biztosítani. Az edények kűlőnfélék lehetnek, például átlátszó fedelű műanyag doboz.

Az edényeket amelyekbe a vetést akarjuk megvalósítani, (lehet különböző anyagú és nagyságú), a vetendő magmennyiség szerint válasszuk meg. Fajonként külön-külön edénybe vetünk, névtáblázunk. De lehet többféle magot is egy edénybe, gondosan elválasztva, mert keveredhetnek, és itt is névtáblázunk. Az előre fertőtlenített edényeket megtöltjük fertőtlnenitett (hő vagy vegyi úton) termesztőközeggel, amit előzetesen megrostálunk hogy apró szemcseméretű legyen. A magvakat a közeg felszínére szórjuk. A nagyobb szemcséjű magvakat vékony (magvastagságú), finom réteggel takarjuk. A bevetett talajfelszínt kissé tömörítjük, hogy a magvak jobban érintkezzenek a talajjal, hogy elegendő nedvességhez juthassanak.( a) A bevetett edényeket behelyezzük a keltetőbe, ami egy szabályozható hőmérsékletű és páratartalmú, mesterségesen megvilágítható, nagyobb rész (legtöbbször egy akváriumhoz hasonló üvegszekrény).(b) Felszívatásos módszerrel beöntözzük a bevetett edényeket, így biztosítva a csirázáshoz szükséges víz mennyiségét. A csirázáshoz optimális hőmérsékletet a fajok függvénye, ennek általában két fontos értéke van, egy éjszakai, ami kisebb és egy nappali, ami nagyobb. A hőmérséklet szabályozása legkönnyebben egy termosztát segítségével valósítható meg. A magoncokat figyelmesen gondozzuk, felléphetnek gombás betegségek, amelyek ellen gombaöllöszerekkel védekezünk pl. Chinoin Fundazollal, és rendszeresen, alaposan szellőztetünk. Kártevői a kis zsenge magoncoknak, a gyászszunyogok, amelyeknek kis nyűszerű lárvái a gyökereket és gyökérnyakat eszik meg. Szükség esetén rovarölő szerrel belocsoljuk a földet. A magvak felülete gyakran fertőzőt gombaspórákkal, beteg növényi maradványokkal, ezért ajánlatos a fertötlenitésük, csávázásuk, amelyet száraz vagy nedves módszerrel végzünk. Száraz kezelést, beporzással végzünk, a magokat egy kis dobozba tesszük és fungicid port adagolunk hozzájuk, a dobozkát lezárjuk és rövid rázással minden mag felületét bevonjuk porral. Az így kezelt magokat kivéve a dobozból vethetjük. Nedves kezelés esetén a magokat, káliumpermanganát (patikában kapható ) oldatba (1 késhegynyi 2,5 dl vízhez) tesszük rövid ideig, pár percig és ezt követően azonnal vetjük. Készíthetünk fungicid oldatot is csávázáshoz, amelyben a magvakat áztatjuk pár percig vetés előtt. Egyes fajok pl. Parodia magvai nagyon aprók és csávázásuk eléggé körülményes lehet. A csírázási idő hossza változó, egyes fajoknál egy pár nap alatt megjelennek a magoncok, másoknál pl. Opuntia a csírázási idő 4-6 hét is lehet, ez utóbbiaknál ajánlatos a magok előkezelése, hőhatással vagy előáztatással. Két-három hét után a sziklevelek között már látszanak az apró kaktuszcsemeték, amelyeken megjelennek az első piheszerű tövisek is.

Vetési mód

A fiatal magoncoknak biztosítjuk a megfelelő hőmérsékletet, és vigyázunk, hogy a közeg soha se száradjon ki, óvjuk az erős napsütéstől, árnyékolunk pl. selyempapírral takarva. Hogy a magoncokat hozzá szoktassuk a külső levegőhöz gyakran szellőztetünk ezzel ugyanakkor meg is edzűk őket. A már nagyobb magoncoknál a közeget néha hagyhatjuk kiszáradni ezzel megakadályozva az algásodást. Amikor a magoncok már összeérnek lehet már ősszel de lehet csak következő év tavaszán, eljött a pikírozás, tűzdelés ideje. A magvetés talaját fellazítjuk, óvatosan kiemeljük a kis magoncot, a tűzdelő talajba kis pálca segítségével lyukat készítünk, belehelyezzük a magonc kis gyökerét és ugyancsak a kis pálca segítségével tömörítjük körülötte a talajt. A tűzdelt tálcát, edényt meleg de nem tűző napos helyre tesszük, és óvatosan csak egy hét után öntözzük meg, legjobb felszívatásos módszerrel. A tűzdelőtálcából, edényből a megfelelő nagyság elérése után a növénykék cserépbe ültethetők és a nevelésük a továbbiakban megegyezik a fejlett növényekével.

VEGETATIV SZAPORITÁS

A kaktuszok legegyesszerűbben vegetatív módon szaporíthatok. A kaktuszgyűjtők sokszor ezt a módszert használják, hogy a kedvenceiket beszerezhessék illetve továbbadják. Néhány fajnál, amelyek ivarosan rosszul vagy egyáltalán nem szaporíthatok, a vegetatív mód a legfontosabb, egyes esetekben a fajfenntartás egyetlen lehetősége lehet. Egyes kaktuszfajok könnyen szaporíthatók vegetatív úton, sarjakat fejlesztenek, másoknál, a sarjadzást mi kell indukáljuk, és a gyönyörű virágokkal pompázó hibridek tulajdonságaikat csak ezen a módon szaporított utódok (sarjak, dugványok ) öröklik, őrzik meg. A sarjról vagy dugványról szaporított növények mindig csak az anyanövény tulajdonságait öröklik. Amennyiben az anyanővény már virágzott, ily módon nagyon gyorsan és biztosan juthatunk nagy és virágzóképes kaktuszokhoz.

SARJAKKAL TÖRTÉNŐ SZAPORITÁS

Az oldalhajtás képzésére hajlamos fajoknál a sarj gyakran már az anyanövényen gyökereket fejleszt. Ezek sokszor letörnek, leesnek és begyökeresedve új növényt adnak. Ilyen módon képeznek oldalhajtásokat, amelyek könnyen leválaszthatók, egyes Lobivia, Mammillaria, Echinopsis, vagy egyéb fajok. A sarjak szedésére a legalkalmasabb a növekedési szakasz, márciustól szeptemberig. Tiszta éles késsel, borotvapengével, szikével vagy kicsi ollóval leválasztjuk a sarjakat úgy, hogy a sebfelület minél kisebb legyen a sarjon és az anyanövényen egyaránt. A sebfelület nyitott kapu a kártevők és a kórokozók számára ezért ajánlatos a sebet például gombaölő szerrel beporozni, és a lehető legrövidebb idő alatt beszárítani. A nagyobb kaktuszokról sarjnak elsősorban a fiatalabb hajtásokat szedjük le, mivel ezek könnyebben gyökeresednek meg, mint az idősebbek. Egyes kaktuszgyűjtők ajánlják a sarj vagy dugvány sebfelületének beporozását faszénporral, az én tapasztalatom az, hogy a porozás hatására gyorsan beszárad a seb, de a beszáradt réteg alatt, ha esetleg befertőződött, vagy beteg növényről származik a sarj (dugvány), a rothadás tovább folytatódik és nehezebben látható. Gyökereztetőhormon használatával, gyorsabban és dúsabb gyökérzet fejlődik. A vágási felületet szabad levegőn hagyjuk beszáradni (2-3 hét ), vagy megvárhatjuk amíg a gyökérrügyek megjelennek, ez utóbbi esetben fontos, hogy a sarj ne száradjon ki teljesen, túlzottan. A sarjakat a megszáradt vágási felülettel lefelé, függőlegesen egy edénybe helyezzük, amely gyökereztető közeget tartalmaz, például perlitet, mosott folyami homokot, vagy ezeknek bizonyos arányú keverékét tőzeggel, úgy hogy jó vízáteresztő képessége legyen de ugyanakkor elégséges nedvességet is megtartson a gyökerezendő sarj részére.

A termőhely meleg, de nem a tűző napon, világos és szellős levegős legyen. Fontos hogy gondoskodjunk a levegő páratartalmának a megőrzéséről, amivel nem csak a sarj kiszáradását előzzük meg hanem a jó minőségű gyökérzet fejlődését is elősegitjűk. Ha így járunk el, a szállitónyaláb-gyűrűjéből néhány hét múlva megjelennek az első gyökérkezdemények. Mikor a sarj meggyökeresedett, lassanként teljesen hozzászoktatjuk a naphoz, és a többi kaktuszhoz hasonlóan neveljük, ápoljuk.

DUGVÁNYOZÁS

A kaktuszok dugványozására a legmegfelelőbb időszak a május és június, de lehet később is de akkor már bizonytalanabb hogy a téli pihenési időszak előtt sikerül a gyökereztetés. Számos nemzetség fajai nevelnek oldalhajtásokat, melyekből készítjük a dugványokat, de ezek elválasztása az anyanővényről nem mindig egyszerű, nem lehet csak letörni vagy lecsavarni ezeket. Ha mégis úgy próbálunk eljárni fontos, hogy tudjuk hogy a szállítónyalábok amelyek a hajtást az anyanövényhez kötik ilyenkor kiszakadhatnak és így nem csak a hajtás sérül hanem az anyanövény is. A sérült részeken gyorsan megtelepednek a kártevők és kórokozók melyek a növény pusztulását okozhatják. Sokkal célszerűbb a hajtások leválasztását egy éles késsel, zsilettel, szikével elvégezni. A keletkezett sebfelületet az anyanövényen védjük a nedvességtől, hagyjuk beszáradni, ajánlatos gombaölő szerrel beporozni, az esetleges rothadást, gombabetegséget elkerülni. A hajtás alsó részét kihegyezzük, a sebfelület széleinek a levágásával, amit ugyan csak jó éles szerszámmal végzünk. Minden egyes vágás előtt célszerű a vágóeszközt fertőtleníteni, például alkoholos oldatban.

A kihegyezésre azért van szükség, hogy a megjelenő gyökérrügyek a szállito-edénynyaláb rendszerből induljanak ki. Egyes fajoknál ha nem végezzük el a hajtás kihegyezését, akkor bizonytalan a gyökérzet regenerálódása, a levágott hajtás több ideig is elfekszik és nem hoz gyökérrügyeket, majd később elpusztul legtöbbször a kiszáradás miatt. A sebfelületet minden esetben hagyjuk beszáradni, a hajtást lehetőleg függőlegesen helyezzük el, és csak ez után kerül sor a dugvány gyökereztető közegbe való ültetésére. A közeg hasonló a sarjaknál használthoz, homok, perlit, vagy ezek és tőzeg keveréke. A dugványokat meleg, világos helyre tesszük, de nem tűző napra és gyakran párásítunk a levegő páratartalmának a megőrzésére, ezzel elkerülve túlzott vízvesztességüket, kiszáradásukat. A begyökeresedés sikerét a csúcson megjelenő friss növekedés jelzi, ezt követően a növényt fokozatosan szoktatjuk az erős naphoz és úgy kezeljük tovább mint a többi kaktuszt. Az Opuntia-k szaporításánál egyszerűen egy fület levágunk, és miután a seb néhány nap után beszáradt, a dugvány elültethető. Ha a dugvány kora nyáron van leszedve, a növény őszig nevel egy újabb hajtást. Ha a dugványt addig hagyjuk beültetetlenül ameddig el kezd zsugorodni és kunkorodni, és ekkor ültetjük be, nagyon rövid idő alatt képes gyökeret fejleszteni, kísérletek bizonyítják, hogy egy ilyen dugvány 48 óra alatt 1-1,5 cm hosszú gyökeret nevel. A Karácsonyi és Húsvéti kaktuszokból (Zygocactus, Schlumbergera), hasonló módon készítünk dugványokat, a hajtások levágásával, ezeket rövid ideig szárítjuk, és beültetjük egy lazább tőzeges közegbe.

Lörincz István
kertész mérnök

Nagybánya





Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare
http://www.aztekium.ro

Adresa paginii:
http://www.aztekium.ro/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=42