A kaktuszok ébredése



Dr. Nemes Lajos

Fegyverneki Frommer István szakirodalmi munkássága az 1933-1936. években.

Frommer újabb rádió – felolvasására 1935. május 16-án került sor a Budapest I. állomáson, 10,20 - 10,45 óra között „A KAKTUSZOK ÉBREDÉSE - A tavaszi teendõk tízparancsolata” címmel. Hasonló címmel jelent meg az „elõzetes” a Rádióélet 1935. május 10. számában. Mind az utóbbit, mind a felolvasott eõadás szövegét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban. Ennek a felolvasásnak is csak kéziratban õrizzük a szövegét.

 

 

FROMMER ISTVÁN

A KAKTUSZOK ÉBREDÉSE
A tavaszi teendõk tízparancsolata
1935.


Amikor a nappalok hosszabbodnak, a nap fénye és melege erõre kap és kint a szabadban minden kizöldül, és virágba szökken, akkor az ablakok mögött alvó kis tüskés barátaink is fészkelõdni kezdenek, felébrednek dermedt téli álmaikból és kíváncsian kandikálnak ki az újjáéledt világba. A petyhüdt bõrük kisimul, kifényesedik, a fejük búbján üde, halványabb szín jelzi az új tüskéket, sok fajtán kölykek sarjadznak és itt-ott bimbók csücskei bújnak elõ.
A kaktuszgazda, aki a nehezen magára erõszakolt, de okos önmegtartóztatással hosszú hónapokon át alig nyúlt hozzá a növényeihez, most bõven kárpótolhatja magát. A szobakertész tevékenysége tavasszal áll legközelebb a szabadban dolgozó kertész sokrétü, érdekes munkájához. A szobakertésznek, ha komoly munkát akar végezni, sokféle szerszámra van szüksége. Nélkülözhetetlen a hosszúnyakú öntözõkanna, amely rózsával és rózsa nélkül használható, a permetezõ, amely finom cseppekben szórja a vizet, kis kézi lapát, ültetõfa, nagyítóüveg, csipesz és kés. De a szobakertész ezen kívül sokféle ócska dolognak is hasznát veszi: szenvedélyesen gyûjt kisebb-nagyobb hegyes pálcikákat, üres üvegeket és használt fogkefét. Meg fogjuk látni, hogy mindezt nem puszta kedvtelésbõl gyûjti, hanem minderre valóban szüksége van annál a sokféle munkánál, amely tavasszal annyi örömet szerez a kaktuszgazdának.


Ezeket a tavaszi teendõket a rövidség kedvéért tízparancsolatba foglaltuk össze, amely a következöképpen szól:

1./ Tavasszal tarts szemlét a kaktuszaid és egyéb pozsgás növényeid fölött. Vizsgáld meg alaposan növényeidet és nézd meg, milyen állapotban vannak, jól állták-e a telet, elindultak-e már, nincs-e rajtuk élõsdi, nem szorulnak-e átültetésre, nem kell-e, különösen a pozsgásoknál a nagyobb töveket szétszedni, nem lehet-e dugványozni stb. Ennél a seregszemlénél sok érdekes dolgot fogsz tapasztalni, minthogy a kaktuszok mindig értik a módját annak, hogy meglepjenek minket. Részed lesz kellemes és kellemetlen meglepetésekben. A kellemes meglepetések ne kapassanak el, a kellemetlenek ne szegjék kedvedet. A kertész munkájában éppen az a szép és izgalmas, hogy sokféle örömébe szomorúság is vegyül és aggódás is, és a gondjaira bízott védtelen, néma jószágokat évrõl-évre és napról-napra százféle veszély ellen kell megvédelmeznie.

2./ Átvizsgálás közben rendezd a növényeket a különbözõ teendõk szerint külön-külön csoportokba. Elõször is azokat a növényeket tedd félre, amelyek egészségesek és nem szorulnak átültetésre. Mivel azonban a cserép földjének felsõ rétege az öntözéstõl többnyire kemény és mohos kéreggé tapadt össze, amely megakadályozza az alatta levõ föld és a földben lévõ gyökerek lélegzését, ezt a kérget fel kell horolni, vagyis hegyes pálcikával felszántani, meglazítani. Vigyázz, hogy eközben meg ne sértsd a felszínesebben növõ gyökereket. Legjobb, ha a felhorolt földet eltávolítod, és új földet töltesz a helyébe.

3./ Csak az a növény szorul átültetésre, amely kinõtte a cserepét vagy elhasználta a földjét.
Mikor nõtte ki a kaktusz a cserepét ? Amikor a növény már akkora, hogy a cserép egész felületét beborítja, úgy, hogy öntözéshez nem marad hely, vagy pedig az oszlopformáknál feldönti a cserepet.
Mikor használta el a kaktusz a földjét ? Ha szakszerû ápolás ellenére sem akar tisztességesen fejlõdni, akkor minden valószínûség szerint ennek oka a föld kimerülése. Nagy általánosságban tudnod kell, hogy közepes nagyságú növényeket átlag kétévenként kell átültetni. A túlságosan gyakori átültetés többnyire nagyobb hiba és több kárt okoz, mint az, ha egyszer-másszor elmulasztod az átültetést. Mivel igen fontos, hogy a gyökér jól át meg át tudja szõni a földlabdát, az új cserepet ne a növény, hanem a gyökér térfogatának megfelelen válaszd meg, rendes körülmények között mindig csak egy számmal nagyobb cserepet. Az átültetés egyébként az egyetlen alkalom arra is, hogy közvetlenül gyõzõdj meg arról, vajon nincs-e a földlabdán gyökértet ?. Az átültetéshez természetesen csak tiszta cserepet és egészséges, új földet használj. A lefolyólyuk fölé ne felejts el kis cserépdarabot tenni /éspedig a homorú oldalával lefelé/, kényesebb fajtáknál célszerû, ha a cserép aljára törmelékbõl ujjnyi réteget raksz, ami gyorsabb lefolyást biztosít a fölös öntözõvíznek. Átültetés után 3-4 napig ne öntözz !

4./ Ha erõsen sarjadzó növényeid és bokros töveid vannak, akkor ezekrõl szaporíthatsz. Vannak fajták, amelyeknél egyes, könnyen leválasztható részek vagy sarjak máris meggyökereztek, akár az anyanövény mellett a földbõl nõttek ki, akár magán az anyanövényen fejlõdtek: ezeket a részeket tiszta, éles késsel levágod, a sebhelyeket a rothadás megelõzése végett behinted faszénporral és az immár önálló darabokat külön-külön cserepekbe ülteted. Ezzel szemben a gyökértelen növényrészeket dugványoznod kell: a levágott részeket tartsd 8-10 napig üres cserépben szárazon és melegen, amíg a vágás helyén heg keletkezik, azután a dugványt tedd nedves homokra, és ne bolygasd mindaddig, amíg kellõ számú és nagyságú gyökeret nem eresztett. A gyökérképzõdés idõtartama igen különbözõ: vannak fajták, amelyek már néhány nap múlva kezdenek gyökeresedni, míg mások hetekig, hónapokig, sõt olykor egy évig is hevernek, amíg rászánják magukat a gyökérképzésre. Egyébként annál gyorsabban megy a gyökérképzõdés, minél erõsebb fejlõdésben van a sarj, amikor levágod. Ezért ügyelj arra, hogy még pihenõ sarjakat vagy részeket ne vágj le: ezekkel várj, amíg a növekedésük megindult. Mivel az új gyökér képzõdését a párás levegõ is elõmozdítja, célszerû a dugványok fölé üvegburát borítani. A jól meggyökeresedett dugványokat azután ugyanúgy kezeld tovább, mint a többi növényt.

5./ A növényeken mutatkozó szépséghibákat a kaktuszkozmetika tünteti el. Így például ha egyes fajtákon minden óvatosság ellenére is gyenge, halvány téli hajtások /ún. vízhajtások/ mutatkoznak, akkor ezeket vágd le, mivel ezekbõl amúgy sem válnának soha szabályos alakú szártagok. A sebekbõl, melyeket ugyancsak célszerû faszénporral behinteni, hamarosan új sarjak nõnek ki, amelyek a metszés helyét idövel teljesen elfödik. Fájdalmasabb az a mûtét, amely túlságosan elnyurgult oszlopformáknál vagy éppen oszlop-alakúvá megnyúlt gömbformáknál válik szükségessé. Ilyen esetekben ne tétovázz sokat, hanem fejezd le a növényt, a fejrészt kezeld, mint dugványt, a csúnya tövet pedig, lehetõleg rejtsd el embertársaid kárörvendõ tekintete elõl és neveld szépen titokban tovább, amíg a tetején megjelenõ sarjak be nem borítják a vágás helyét. Akkor büszkén mutogathatod a tíz- vagy húszfejû példányokat. Könnyebb a dolgod, ha kormos, megfeketedett õszapóról van szó. Ilyenkor vedd elõ a szappant és a már említett fogkefét és rendezz szabályos fejmosást, csak arra ügyelj, hogy a szappanos lé ne csurogjon bele a földbe. Mivel azonban a hosszú téli hónapok alatt többé-kevésbé valamennyi növényedet belepte a por, permetezd le mindazokat, melyeken nincsenek nyitott sebek, bõségesen meleg vízzel. Az eldugult pórusok újra lélegeznek, a növény föléled, a tüskék elevenebb színben ragyognak és néhány ilyen permetezés után egészen másképp fest a növény, amely mindenképpen hálás lesz neked ezért a fürdõért.

6./ Az élõsdieket irgalmatlanul pusztítsd ki. Itt igen jó szolgálatot tesz a nagyítóüveg, különösen, ha a vörösatkára vadászol, mely olyan parányi, hogy szabad szemmel alig látható. A növényt, amely vörösatka-gyanús, tartsd egyik kezeddel a villanykörte felé, éspedig minél közelebb az égõhöz: a melegben a vörösatka elkezd mászni, úgyhogy a másik kezedben tartott nagyítóüvegen keresztül szépen megfigyelheted. A vörösatkát és a gyapjastetvet legkönnyebben borszeszbe mártott ecsettel ölheted meg, a pajzstetveket egyenként kell leszedned csipesszel vagy hegyes pálcikával. Ha a gyökértetû túlságosan elszaporodott, legcélszerûbb, ha a megtámadott gyökérrészeket éles késsel lemetszed. Ha erre nem vállalkozol, mártsd a gyökeret 1-2 percre borszeszbe, azután mosd le jól a vízvezetéki csap alatt, és a növényt újra cserepezd be.

7./ Tavasszal legfõbb ideje, hogy pótold a hiányzó, az elmosódott és a helytelen névtáblákat. Hogy fatáblákat használsz-e, függõ címkéket vagy bármilyen más eszközét a megjelölésnek, az persze ízlés dolga, de tudomásul kell venned, hogy csak az a gyûjtemény tarthat igényt arra, hogy komolyan vegyék, amelynek lehetõ legtöbb példánya névvel - és pedig helyes névvel - van megjelölve. A fatáblácskákkal megjelölt gyûjtemény némelyek érzése szerint kissé temetõszerû benyomást kelt és valóban van valami igazság abban, hogy a katonás rendben felállított cserepek egyforma sárga jelzõtáblái fejfákra emlékeztetnek. Ezt elkerülheted azáltal, ha üvegcímkéket, pontosabban lapos üvegcsövecskéket használsz, amelyek tartósabbak is a fatáblácskáknál. Ha mindenképpen idegenkedsz a címkéktõl, vezess jegyzéket és ebben az esetben elég, ha a cserepeket megszámozod, a nevek begyakorlása szempontjából azonban mindenesetre sokkal célszerûbbek a jól olvasható névtáblák, amelyekre a növényeivel babráló kaktuszgazda szeme akaratlanul is állandóan rávetõdik.

8./ Ha a gyûjteményedet végig lekezeled, és rendbe hoztad, akkor az a feladat vár rád, amely néha a legnehezebb vagy legalább is a legtöbb fejtörést okozza. A kaktuszokat ugyanis, ha csak mód van rá, ki kell vinned a szabadba, hogy minél több napfényt, minél több meleget és minél több friss levegõt kapjanak. Ha kerted van, semmiképpen ne mulaszd el, hogy melegágyat készíts nekik, mert a melegágy a legkitûnõbb nyaraltató hely a számukra. Ha terasz vagy balkon áll rendelkezésedre, igyekezz a lehetõség szerint a melegágyi viszonyokat utánozni. Ha a kaktuszaidat üvegszekrényben helyezed el a balkonon, meglehetõsen megközelíted a melegágy elõnyeit, és pompás eredményeket érhetsz el. Eleinte, amikor a növények még nem szoktak hozzá az erõs fényhez, gondosan kell árnyékolnod néhány héten keresztül, különösen melegágyban vagy üvegszekrényben, ahol a levegõ néha hihetetlenül felmelegszik. Ugyanakkor gondoskodnod kell azonban bõséges öntözésrõl is, nehogy a növények saját vízkészletüket legyenek kénytelenek elpárologtatni, ami ha túlságos mértékben történik, különösen kisebb példányoknál teljes elégést idézhet elõ. De árnyékolnod kell az üveg nélkül elhelyezett növényt is, mivel különben csúnya égési sebek keletkeznek, amelyeknek foltjai soha nem múlnak el. Ha azonban a növények jól hozzászoktak a fényhez, akkor elégéstõl nem kell tartanod, csak a legforróbb nyári hónapokban, a déli órákban van szükség némi óvatosságra. A cserepeket ágyazd be homok, tõzeg, fûrészpor vagy moha közé, hogy a nap sugarai ne érjék közvetlenül a cserepeket. A cserép belsõ falához tapadó finom gyökérvégek ugyanis könnyen elégnek, ha a cserép túlságosan felmelegszik. A kertben földbe süllyesztett nagyobb példányok cserepei köré ugyanebbõl a célból kõdarabokat rakhatsz. Végül gondoskodnod kell bizonyos védelemrõl esõ, szél és jégesõ ellen is. Bár általában az egészséges és jól begyökerezett kaktusznak nem árt egy kis futó záporesõ, sõt a langyos nyári permet egyenesen hasznára válik, többnapos országos esõnek nem szabad kitenned. Egyébként azonban ebben az évszakban már ne féltsd a kaktuszaidat a víztõl és szép, meleg napokon alaposan öntözd meg az egész társaságot. Legjobb, ha korán reggel öntözöl, mert akkor a növények ráérnek estig megszáradni. Minél melegebb az idõ, annál többször és annál bõségesebben öntözz. Szép, száraz idõben naponta, kánikulában naponta kétszer öntözz, forró délben permetezz is, hogy minél párásabb legyen körülöttük a levegõ. Hõvös, esõs napokon persze mellõzd az öntözést. Az öntözõvíz lehetõleg ne legyen jéghideg, ahogy a csapból folyik, hanem állott, mert a növények felmelegedett testét bántja a hideg víz.

9./ Különös gondot fordíts a bimbózó és virágzó kaktuszokra. A bimbózó növényt ne forgasd, mert különben elrúgja bimbóit. A virágzó növénynek a rendesnél több víz kell, mert a virágok, különösen a nagy kiterjedésûek, sok vizet párologtatnak. Ha magot akarsz termelni, meg kell termékenyítened a virágokat. E célból az egyik virág hímporát finom ecsettel rákened a másik virág bibéjére. Csak azonos fajtákat termékenyíts meg egymással, mivel az ötletszerû, nem tudományos félvér-termelésnek /hibridizálásnak/ semmi értelme nincs. A megtermékenyítés azonban csak akkor sikerül, ha két különbözõ egyeddel végzed: olyan növények, melyek bár külön cserépben állnak, de valamikor egy anyáról dugványozás útján származtak, ebbõl a szempontból nem számítanak külön növényeknek, hanem egyetlen egyedet alkotnak. Kivételképpen vannak olyan fajták, amelyek önmagukban is megtermékenyülnek.

10./ Ha meg akarsz próbálkozni a magvetéssel, elõször csak egészen kis mennyiségekkel kísérletezz, mert az elsõ vetések aligha fognak sikerülni. A magvakat cserepekbe vagy még inkább lapos tálakba vesd, melyeket elõzõleg könnyû, homokos, laza földdel töltöttél meg. A földnek a vetés pillanatától kezdve soha egy percre sem szabad kiszáradnia, mivel a magvak csíráit a szárazság megölné. A vetést tehát állandóan nedvesen kell tartanod, és gondoskodnod kell megfelelõ melegrõl, amelynek alsó értéke 20-24 fok legyen. Ha akár a napsugarak, akár mesterséges hõforrás felhasználásával nagyobb meleget adhatsz, ez a legtöbb fajtánál elõny, és a meleget fokozhatod egészen 35 fokig. A vetést mindenesetre üveg alatt kell tartanod, mert a nedvességen és melegen kívül minél párásabb levegõre is szüksége van. A csírázás ideje átlagosan három nap és két hét között mozog, bár vannak fajták, amelyek 1-2 hónapig vagy egy évnél is hosszabb ideig hevernek. De ugyanazon a fajtán belül sem kelnek ki magvak mindig ez idõben: a legtöbb fajtánál láthatunk ún. sereghajtókat, amelyek akkor bújnak ki, amikor a magvak zöme már régen kicsirázott. A kis magnövényeket 4-6 hét múlva kell elõször átültetned, amit kertésznyelven tûzdelésnek nevezünk. A tûzdeléstõl kezdve már lényegesen csökkentened kell az öntözést. További félév múlva másodszor is tûzdelned kell.

Ez a tavaszi teendõk tízparancsolata.

Frommer István

 

Fegyverneki Frommer István írásait felkutatta, összegyûjtötte, összekötõ szövegeit írta és közlésre elõkészítette:

Dr. Nemes Lajos
Szomód.

 


......................................................

A fenti cikk megjelent a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság kiadásában megjelenõ Debreceni Pozsgástár 2009. 4. számában.





Asociatia Aztekium. Cactus Satu Mare
http://www.aztekium.ro

Adresa paginii:
http://www.aztekium.ro/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=127