Kaktuszok és pozsgások

Az orvosi Nobel-díjat két amerikai és egy angol kutató kapta meg, a telomerek felfedezéséért. Ezek a krozómát alkotó DNS szál két végén található ismétlődő szakaszok, amelyek nem tartalmaznak genetikai információt,s minden élőlény sejtjeiben jelen vannak. Megfigyelték, hogy a sejt osztódásakor végbemenő kromoszóma-átíráskor ezek végei mindig megsérülnek. A telomerek a DNS szál végén kopnak minden sejtosztódás alkalmával. Felfedeztek egy enzimet, a telomerázt, amely ezeket a kopásokat kijavítja, a gond csak az, hogy a sejtek annyira keveset tartalmaznak belőle, hogy nem tudják soha teljesen regenerálni a telomereket. Tehát ezek egyre rövidülnek, míg teljesen lekopnak, s akkor elkezdődik a genetikai állomány sérülése. Ennek következtében az újonnan keletkezett sejtek már nem tökéletesek, működésükbe hiba csúszik. Vannak szöveteink, amelynek a sejtjei folyton regenerálódnak, pl a bőr, a vér, a máj stb. Minél többször regenerálódik egy réteg a telomerek lekopása után, a genetikai hibák annál jobban halmozódnak, annál roszabbul működik az új szövet, míg végül elkezdődik a sejtek elhalása.... Ez egy természetes folyamat: az öregedés......
De mi köze ehhez a kaktuszainknak?
Minden gyűjtő többre értékeli a magról nevelt példányokat, mint a dugványról nevelteket. Szebbek, ellenállóbbak, virágaik nagyok, szépek, magvaik jól csíráznak, ezekből tökéletes kis egyedek fejlődnek. Csakhogy sok kaktusz elég nehezen szaporítható magról... Sok türelmet és törődést ígényelnek, lassan nőnek. Vannak kaktuszok amelyektől nehéz magot nyerni. Ezeket sarjadásra veszik rá ("lefejezéssel"), majd a sarjaikat meggyökereztetve nyernek új növényeket. Van amely magától is elegendő sarjat hoz. Kérdés azonban, hogy mennyire "újak" az így nyert növények. Nem kérdéses, hogy a kaktuszsarj ugyanúgy a kaktusz testéhez tartozik, mint bármely szövetdarabja. Habár friss és új sarjszövetből épül fel, genetikailag azonos az "anyanövénnyel", hisz nincs honnan más genetikai anyagot szerezzen. Azonban az "anyanövény" öregszik, mint minden, ami ezen a Földön él. Egy bizonyos kor után a genetikai anyaga károsodik. Lehet, hogy az "anyanövény" 5 éves volt, mikor sarjat nyertek róla. A sarjból keletkezett kaktuszról 6 évesen újabb sarjat nyernek, amelyből növény lesz, s erről 1o éves korában leválasztanak egy sarjat, s két év múlva a belőle nyert kaktusz hozzád kerül. Hány éves a növényed? Kettő, természetesen... De mennyi a genetikai kora? 23 év... Vannak hosszú életű kaktuszok, de azt hiszem ebben a korban már mindeniknek lekopott a telomer a DNS végéről, s elkezdődött az öregedés megállíthatatlan, visszafordíthatatlan folyamata... Areolái kevésbé filcesek, tövisei szabálytalanul kezdenek nőni, esetleg némelynél elmarad a fajra jellemző forma (főleg középtöviseknél), virágai kissebbek, magvainak száma, csirázóképessége csökken, a kikelt utódok érzékenyebbek, sok közöttük idővel krisztatává alakul, vagy monstruózus lesz...
Az ivaros szaporodás lényege a genetikai állomány teljes felfrissülése, mivel ennek felét az apai, felét az anyai részről nyeri, az újszülött genetikai állománya ezek összeolvadásából alakul ki. Az alaptulajdonságokat kódoló DNS molekulák áttevődnek, a hiányokat pótolja a másik jó szakasza, a hibás részek kiiktatódnak. Kevés a valószínüsége, hogy mindkét szülőben ugyanazok a szakaszok legyenek meghibásodva. Tehát az idős példányok magoncai is lehetnek tökéletesen (genetikailag) egészséges növények. És mi a helyzet az önmegtermékenyítő egyedekkel? Elméletileg azonos a genetikai anyaguk az anyanövénnyel, olyan mintha klónozva lennének, tehát a hibás gének adódnak át, hisz nincs honnan más gének jöjjenek be. Gyakorlatilag azonban, mivel itt is két feles kromozómaszámot tartalmazó ivarsejt egyesüléséből keletkezik az új növény, és gyakran mindkét fél kromoszómapár ugyanazon tulajdonságot kódol, lehetőség adódik a hibák kijavítására, a genetikai kód azonban ugyanaz marad. Az új növény tökéletes hasonmása az "anyanövénynek", genetikailag is, de a hibák kiküszöbölődnek. A kis növény egy új kis növény, új, friss genetikai alappal.
Ezek után úgy gondolom, hogy érdemes kis figyelmet fordítani a kaktuszok genetikai korára is, ha azt szeretnénk, hogy szép és egésszéges növényeink legyenek a gyüjteményeinkben...

Kedves Ildikó

Roppant érdekesnek tartom ezt a cikket és a kíváncsíságom által vezérelve, utólagos engedelmével egy szavazással toldottam meg, had tudjuk meg ki mennyire van tisztában novényei "kórtörténetével"

Remek ötletnek tartom

Én már szavaztam

Kedves Ildikó!

Nagyon érdekesek számomra, az írásaiban felvetett gondolatok.
Sokkal korábban is kapcsolódhatott volna a kaktuszos közösséghez.
Várom a következő fejtegetést.

Üdvözlettel: Herczeg István

Kedves Ildikó 
Nekem is  érdekesek felvetett gondolatok. Egy kis észrevétel.
Az ivaros Szaporítás magról történik. Mindazokat a kaktuszokat és pozsgásokat szaporíthatjuk így, amelyek magot érlelnek és magról kelve megtartják fajtatulajdonságaikat. Ezt a módszert tartom én is a legjobbnak, de vannak kivételek is
Az ivartalan szaporítás módja a kaktuszoknál igen sokféle. Aszerint, hogy melyik növényi részt használjuk szaporítás-ra. Ezt tőosztással, sarjról sőt areola is lehet. Így szaporítjuk mindazokat a növényeket, amelyek botanikai  szempontból értékesek. Tulajdonságaikat nem ivaros szaporítás esetén tartják meg. Csak példaként emlitem, Ivartalanul szaporítják évtizedek óta a szőlőt, a gyümölcsfákat, a dísznövények nagyobb részét stb., miért lenne ez a kaktuszoknál másként? ahogy a cikkbe került emlitésre „sok közöttük idővel krisztatává alakul, vagy monstruózus lesz” .Szerintem ezeket más tényezők befolyásolják.
Az ivartalan Szaporítás regenerálódó képességű növényi részekkel történik, amelyek minden tulajdonságukban az anyanövénnyel megegyező egyeddé alakulnak. Ez genetikailag miként befolyásolja növényeink fejlődését, ez meg tanulmányozásra vár 

Jo estet!

Érdekes téma

Jó eatét, Hans.

Jó az észrevétel, valóban nagyon sokféle a vegetatív (ivartalan) szaporítás módja, de nem a sokféleség a lényeg, hanem hogy milyen genetikai állomány kerül át a friss növénybe: új, vagy az elnyűtt régi az idős alapnövényből. igaz, hogy sok dísz- és haszonnövényt szaporítunk vegetatív úton, s a probléma náluk a legszembetünőbb. A férjem biokertészettel foglalkozik, s mivel folyton tömte a fejem a "genetikai degradációval", felötlött bennem is a gondolat, hogy ez a kaktuszoknál is bejőhet. Eddigi megfigyeléseim szerint tényleg van benne valami. Csak nem volt eddig erre magyarázat. Legalábbis mi nem értettük, mitől van ez. És igazán pont a szőlő meg a krumpli az, ahol a legnagyobbak a gondok... És a klónozásnál is megvan az a gond, hogy pl a klónozott kisborjú átveszi ugyan az "anyja" szuper tulajdonságait, de a hibáit is...Szóval ezek a gondok nem csak a kaktuszokra jellemzők, sőt, itt a legenyhébb a gond... Hogy az okra egy orvostudománnyal foglalkozó csoport jött rá, az mellékes. A kertészek bizonyos körökben már átvették a biológiai kor fogalmát, még a felfedezés előtt. Ez mér csak mint kézenfekvő magyarázat jött be.
Tudom, hogy a krisztata, meg a monsztruózus formának több oka lehet, de maga az átalakulás genetikai eredetű.
Tudom, hogy vannak olyan kaktuszhibridek, amelyek már új fajokként szerepelnek, s ezeket nem lehet szaporítani magról, mivel elveszítjük így őket... Hála Istennek, hosszú életüek, s jól bírják a vegetatív szaporítást...Ha pedig beugrik egy genetikai hiba, attól még szép marad, s kap egy sp-t, vagy ssp-t a végére, s megy tovább....

Köszönöm Ildikó a megvilágosítást. Ezek a leírt sorok is igazolják, hogy a már virágzó korban lévő cereusaimról levágott sarjak egy két év után akár húsz centisen is már virágot hoznak.

Hát jó is kenne, nem? Meg szép...
Egy gond van csak... A 2o cm-s sarjak az alapnövényen sem hoznak virágokat, és levágva csak folytatják az alapnövényen elkezdett életüket. És én még nem láttam egy-két éves sarjat virágozni Cereus-on. Ez a növény nem a legmegfelelőbb a beugratáshoz. Ha azt írtad volna, hogy pl a Rebutiák, Chamaecereus-ok, Aporocactus-ok, Mammillariák, stb (olyan kaktuszok, amelyeknek a sarjai is hamar virágzó korba kerülnek), levágott sarjai egy-két év múlva virágzó állapotba kerülnek... ezt más is tapasztalta.
A Cereus-ok a virágzó kort elég későn érik el. Sarjaik viszont sokkal hamarabb, itt látszik meg a genetikai kor...