Kaktuszok és pozsgások

Vajon egy új cereus faj van kialakulóban ? Egy epifita cereus



A kép Argentinában készűlt http://www.portaldesalta.gov.ar/cardones.htm nemzeti parkban /Salta Jujuy tartomány/ Fotót
küldte Esteban Paker argentinai kaktuszgyűjtő

Itt az a kérdés merülhet fel - hogyan kerűltt a Cereus a fára

Szerintem madar ejthette el a magot es mivel eleg oreg ,odvas fanak latszik ,jo taptalajra talalt a mag es kikelt.

Szerintem is egy madar volt a tettes!

Rendben van, a madár a tettes. Én is ezt gondoltam. De akor hol marad a talajkeverékek hires elmélete. Szerintem a fa belseje nem nevezhetö se viz áteresztőnek se asvanyi öszetevöket tartalmazónak.

Kerem irja meg valaki ,hogyan kerult a cereus a fara,azaz szabad a gazda.Tamas szanj meg bennunket a valasszal.

A fán életteret találó cereus a következö sorok megírására késztetett: Növények harca az életért! Kicsit furcsán hangzik, hogy a növények is harcot folytatnak létük, életük fennmaradása érdekében. Ádáz ellenségeskedéssel vádolni a szelíd, ártatlan növényeket……….!? Hiszen ki ne tudná, hogy a virágos rét, az őszi ünneplőjében pompázó erdő vagy az árnyas kert a csendes a csendes nyugalom egy-egy szigete idegesen rohanó korunkban. Ezek a szerény, szótlan élőlények a légynek sem tudnak ártani! Azazhogy, szóval az a helyzet azért egyikük-másikuk tud a légynek ártani. Sőt a légyen kívül nagyon sokféle egyéb rovarnak is. Vagyis azt is mondhatjuk, hogy némelyik növény kifejezetten útonálló módjára viselkedik. Ahogy tapogatóikkal béklyóba kötik /harmatfű, Droseraceae/, összecsapódó tüskés leveleikkel csapdába ejtik / vénusz, Dionaea muscipula /vagy kisebb nagyobb kancsóik / saracenia,/ Saracenia pupurea/ emésztőnedvébe fullasztják a mit sem sejtő, apró jószágokat, ami már-már vetélkedik a divatos katasztrófa filmek rémtörténeteivel. Egészen egyszerűen kivonják eleven áldozataikból a fehérjét, és a boldogtalan rovarból néhány óra vagy nap elteltével mindössze a vékony héj- a kitinpáncél- marad. Természetesen szó sincs arról, hogy ezek a többnyire lápos, mocsaras, tőzeges vidéken élő növények gonoszak lennének. Csupán arról van szó, hogy az ilyen talajokban kevés a nitrogén, amely mindenféle élő szervezet fehérjeállományának felépítéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezért aztán kénytelenek „ragadozásra” adni a fejüket és ráfanyalodnak az állati fehérje fogyasztására. Némelyik például nem által álruhába bújni, sőt „álillatot” árasztani! A trópusi staphelia virágja történetesen a romlott húsra emlékeztet mind a színét mind a szagát illetően. Hogy miért jó neki? Mert előszeretettel keresik fel a döglegyek, és abban a tudatban, hogy utódaiknak biztos megélhetést biztosítanak, rárakják a petéiket. És csak úgy mellesleg virágról virágra szállva elvégzik a megporzás szép feladatát, miközben döglegyek milliói pusztulnak el. A növények harca persze nem mindig ilyen látványos formában zajlik. Néma és emberi mértékkel mérve hihetetlenül lassú, ám annál szívósabb és elszántabb küzdelem színhelye a virágos rét, az őszi ünneplőjében pompázó erdő és az árnyas kert nyugalmat árasztó szigete is. Ádáz harc folyik a nedvességért, ásványi sókért, napfényért, széndioxidért minden egyes egymás mellet élő növényfaj, sőt ezen belül minden egyes növény között is. És az ellentétek gyökerei igen messze nyúlnak, a szó legszorosabb értelmében. Nem megvetendő a sivatagokban élő tevetövis /Alhagi camelorum/ Gyökerei 40m mélységig hatolnak a talajba, hogy felkutassák a vizet. A növények testét felépítő szerves anyagok előállításához –fotoszintézishez- a napfény biztosítja az energiát, tehát minden növény arra törekszik, hogy minél több fény érje a testét. Ezért igyekeznek egymás fölé nőni hova tovább lombjukkal összegyűjteni a fényt a szomszéd elöl is. Még ezeknél is ravaszabb az orchidea vagy akár a fagyöngy. Ők nem pocsékolnak energiát, hogy gyökeret növesszenek és energiához jussanak, van a fáknak épp elég és elszívják tőlük, ami nekik kell. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a kicsiknek befellegzett. De ez nem így van! Többet ésszel, mint erővel! Felmásznak a magasabb fákra. Liánok, a fikusz vagy a mexikói filadentron például hosszú, vékony gyökereivel tart kapcsolatot a talajjal, míg ő a fa tetején tart kapcsolatot a napfénnyel. Ezzel még korántsem merült ki a harcosok fegyvertára! Egyes növények vegyi háborút folytatnak. Gyökérzetükből, virágjukból kiválasztott anyagjaikból gátolják a környezetük fejlődését, és ezzel biztosítanak maguknak több táplálékot, kedvezőbb körülményeket. A bürök /Conium maculatum/ szomszédsága számára kész átok a gyöngyvirág számára és a mustár jelenléte is végzetes a nadragulya szempontjából. Tehát a földért, fényért folyó harc kiegyenlítettnek tűnik, míg az úgynevezett kultúrnövényeink számára feltalált vegyszereinkkel ezt az egyensúly fel nem borítjuk.

Kedves Melinda! Ez a talány nekem is talány! Esteban barátom esküszik, hogy nem ő tette a fára a poén kedvéért. Tamás

Koszonom Tamas a valaszt ,valahogy igy gondoltam en is el a dolgokat.Harc a tulelesert ,a megmaradasert.

Hát megdöbbentem... Ezek mellett a Rhipsalis fánlakása nem is téma... Szegény kaktuszok, az élőhelyeiken fára másznak, mert a földön már nem érzik biztonságban magukat... Hova jutottunk...
Mikor a növények túlélésért való harcáról beszélünk, azért ne feledjük, hogy ők a harc passzív résztvevői. Nem tudnak dönteni arról, hogy hol vannak nagyobb biztonságban, vagy, hogy mit kell tenniük az életbenmaradásért, és nem tudják a formájukat a kért környezethez alakítani. A növények nem intelligenciával rendelkező élőlények (habár azért a kaktuszokban csak lappang valami), sőt, még feltételes reflexek sem alakulhatnak ki náluk. Idegrendszerük nagyon kezdetleges, néhány ingerület kivált néhány kémiai reakciót, de nem tudatosul bennük ez a folyamat még elemi szinten sem. Genetikai kódok tömege teszi lehetővé az alkalmazkodásukat,de határt is szab ennek, s a természetes szelekció a szigorú minőségi ellenőr.
Hát arra sok válasz lehet, hogy hogyan került oda, emberi művelet is lehet, de vajon meddig bírja ott? Ha nem tud elég szilárdan megkapaszkodni a gyökerével, ahogy nő, saját súlya ki fogja dönteni. Egyáltalán hol van ott anyi hely, hogy egy Cereushoz méltó gyökér kifejlődjön?
És mégis ott van...