Kaktuszok és pozsgások

A télálló kaktuszos sziklakertek szinte kötelező darabja egy szép Cylindropuntia imbricata bokor. Magyarországon, a szarvasi arborétumban található példányról azt tartják, hogy Kossuth Lajos torinói kertjéből származik. Feltételezhető, hogy az országban elterjedt legtöbb példány erről a növényről származik. A kaktuszok családjában télállóság szempontjából nála megbízhatóbbat aligha lehetne találni. Persze nem igaz ez valamennyi populációjára. Élőhelye rendkívül kiterjedt, Mexikó szinte egész területén előfordul, valamit az USA több államában, ezek közül a legészakibb előfordulás Colorado-ban található.





Az Európában elterjedt példányok valószínűleg többségükben az USA-beli élőhelyekről származnak, mivel növényünk terjedelmes bokrokat alkot, így üvegházi tartásuk magángyűjteményekben nem nagyon jöhet szóba. Megfelelő körülmények között azonban a szabadban is szépen fejlődik és gazdagon virágzik. Én több mint 20 éve nevelem a képen látható példányt, a jelenlegi helyén pedig mintegy 12 éve. 1-2 évenként jelentősen meg kell ritkítanom, hogy elférjen a neki szánt helyen.



Hengeres hajtásai határozott szemölcsökre tagoltak, rendkívül hegyes, tőszerű tövisekkel gazadagon felékszerezve. A faj szemölcseinek alakja és elrendezése után kapta nevét, amelynek jelentése. kúpcserép (alakú).




Lilásbordó virágai általában júniusban nyílnak, az előző évi hajtások csúcsán.




A virágok sohasem tárulnak ki szélesen, teljesen kinyílt állapotban kehelyszerűek.




Sok sárga porzójából a jól fejlett bibe kissé kiemelkedik. A porzók szára szintén lilás.



A faj teljes biztonsággal átvészeli a legmostohább hazai teleket. A talajra egyáltalán nem igényes, még a kaktuszoknál általában ajánlott porózus, jó vízáteresztő talajszerkezet sem nélkülözhetetlen. Én néhány évig, jobb lehetőség híján, kifejezetten kötött kerti talajban neveltem. Itt fejlődése nagyon lassú volt, de életben maradt és egészségesnek látszott. Természetesen a napfényes, jó vízelvezetésű sziklakert, vagy rézsű a legmegfelelőbb hely számára, itt valóban erőteljesen fejlődik és minden évben gazdagon virágzik.



A Cylindropuntia whipplei szintén megbízhatóan télálló faj, az imbricata-nál kisebb termetű, lassúbb növekedésű. Az USA néhány államában honos, legészakibb előfordulása Utah és Colorado államokban található. Termete és alakja nagyon változó, függ az élőhely adottságaitól. Elheverő, alacsony bokortól a 2 méteres magasságig bármi előfordulhat.



Virágai kisebbek, külső lepellevelei zöldessárgák, a belsők élénksárgák.



Virágait ez a faj is a hajtásvégeken fejleszti.






Hengeres hajtásai szemölcsökre tagoltak, 2-2,5 cm átmérőjűek.




A virágok teljesen kinyílt állapotban 4-5 cm átmérőjűek.



Ez a faj is védelem nélkül áttelel, de igényli a jó vízelvezetésű, erősen kavicsos talajt. Teljesen napos, vagy részlegesen árnyékolt helyen érzi jól magát. Virágzása május-júniusban várható. a virágzás időtartama nagyon függ a pillanatnyi időjárástól. Optimális esetben 2-3 hétig tarthat.

Jó kis leírás készítettél, Részemről köszönöm.

Pár éve en is megrobáltam nalunk kint kiültettve hagyni télire az imbricatat. Sajnos sikertelenül mert kifagyot. Mircsánál is maradt kint télire, ott is kifagyott. Lehet hogy a mi övezetünket nem szereti pedig itt nem mondható hogy nagyon kemény telek vannak vagy valamilyen elkényesztetett valtozatok voltak. A tiéd szépen mutat.

Még soha nem hallottam, hogy ez a faj kifagyott volna. Nem lehetett valami más baja? Én 25 éve tartom és soha semmi fagykárt nem szenvedett. Amire emlékszem, hogy Sas Pista barátomnál egy kemény ónos eső (tudjátok, amikor a jég vastagon ráfagy mindenre) olyan mértékben összetörte a hatalmas bokrot, hogy tavaszra alig maradt belőle valami. Nálam még ez sem fordult elő a 25 év alatt.

Lehet hogy azért csak igényli a lazáb, vizáteresztö talajt. Én egyenesen a kertbe ültettem ki, lapos részem, a talajal semit nem csináltam. Lehet hogy ez a talaj nagyob mértékben tartotta a vizet és ezért fagyot ki a növény.